Századok – 1989
Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675
694 SOÓS LÁSZLÓ 1881-ben folytatva további 108 000 kat. holdat jártak be, és újabb 15 helyen találtak filoxérát.) Ezeken a helyeken a zárlatot azonnal elrendelték, és a kisebb kiterjedésű fertőzött területeken a szénkéneggel való mentesítést elkezdték. A filoxéra vártnál gyorsabb terjedése a korábbinál szélesebb szellemi bázison nyugvó védekezési rendszer kidolgozását tette szükségessé. Rövid idő alatt, már 1880 őszén kiderült, hogy a minisztérium Mezőgazdasági Osztályának dolgozói, a borászati kormánybiztos, valamint a Phylloxera Kísérleti Állomás alkalmazottai a kártevő elleni harc megszervezését, ellenőrzését és a tapasztalatok tudományos értékelését nem képesek elvégezni. Ezért - a francia gyakorlatot véve alapul - a földművelésügyi miniszter elhatározta, hogy a természettudományban jártas szakemberek bevonásával, a korábbitól eltérő szervezeti kerettel ismét létrehozza az Országos Phylloxera Bizottságot. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium által újjászervezett 34 fős Országos Phylloxera Bizottság 1881. jan. 16-án tartotta alakuló ülését. A testület tagjai a törvényhozás, a szakminisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági és szőlészeti egyletek, valamint a szőlőbirtokosok képviselőiből kerültek ki. Az első megbeszélésen elfogadott határozatukkal a bizottság tagjai tevékenységi körüket a következőkben rögzítették: „véleményt adni a phylloxera üggyel kapcsolatban felmerülő közigazgatási és közgazdasági kérdésekben, a tudományos vívmányok és javaslatok gyakorlati alkalmazása tárgyában, a kísérleti állomás működési iránya tekintetében, valamint a szőlészeti ügyekben is."44 Az elődként számon tartott testülettől eltérően programjukból törölték az elvont tudományos kérdések megvitatását, mivel a Magyar Tudományos Akadémiát kérték fel arra, hogy e célból tagjai sorából szakbizottságot alakítson. A szervezeti szabályzat szerint az Országos Phylloxera Bizottság teljes üléseit évente egy alkalommal tartotta. A két összejövetel közötti időszakban a feladatokat - a testület határozatai szellemében - a 12 főből álló Állandó Phylloxera Bizottság látta el. E szűkebb testületbe soraiból kilenc tagot az Országos Phylloxera Bizottság delegált, a minisztérium pedig három fővel képviseltette magát. (A minisztérium részéről eme testület munkájában a Földművelésügyi Osztály vezetője, a borászati kormánybiztos és a Phylloxera Kísérleti Állomás főnöke vettek részt.) A fenti módon létrehozott Állandó Phylloxera Bizottság látta el a továbbiakban annak a Phylloxera Kísérleti Állomásnak a felügyeletét is, amelynek vezetője, Horváth Géza, 1880. júl. 22-én a kiváló kapcsolatokkal rendelkező Emich Gusztáv társaságában külföldi tanulmányútra indult. E két utazó leírása szerint mind az osztrák, mind az olasz és francia szakemberek a filoxéra-vész leküzdése érdekében folytatott kísérleti munkát nem egy vidékre koncentrálták, hanem több szőlészeti szakiskola telepén végezték. így lehetőség nyílt arra, hogy a megfigyeléseket különböző talajviszonyok és eltérő éghajlati körülmények között folytassák. A legkülönbözőbb szisztémák alapján berendezett kísérleti telepeket tanulmányozó tudósaink látogatásaik során a mentesítés sikerét garantáló új eljárással nem találkoztak, de 44 OL К 168-1882-5-44348 Az Országos Phylloxera Bizottság szervezete. Tervezet. 1881. jan. 16.
