Századok – 1989
Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675
A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM 1872-1881 691 A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Miniszetérium mellett tanácsadói jogkörrel tevékenykedő bizottság tagjai - a minisztérium három képviselője mellett - azok a természettudósok és szőlészek lettek (12 fő), akik a védekezés eddigi munkájából is részt vállaltak. Első megbeszélésüket br. Kemény Gábor miniszter elnökletével 1880. febr. 23-án tartották.3 7 A tanácskozás időpontjában a kártevők már foltokban pusztították az ültetvényeket Keszthely, Kassa, Nagykároly, Peér, Szatmárnémeti és Franczfeld határában, a Pancsova város környékén lévő közel kétezer hold szőlőt pedig szinte teljesen ellepték. A legélesebb vita most is, mint korábban, az irtás alkalmazása körül bontakozott ki. Ebben a kérdésben a közös megegyezést követő határozat csak a kisebb fertőzött foltok kiirtását engedélyezte, a nagyobb területek sorsáról döntés nem született. A határozat meghozatalát nehezítette, hogy a legképzettebb bizottsági tagok sem ismerték megfelelő mértékben azokat az eljárási módokat, amelyeket a filoxéra ellen szórványosan alkalmaztak. Mivel a tudásanyag megszerzésére alkalmas hazai megfigyelések és kísérletek nem valósultak meg, így megoldásként ismét csak a külföldi tapasztalatok tanulmányozása jöhetett szóba. Ezért előzte meg nagy várakozás Cserháti Sándor tanár klosterneuburgi tanulmányútját, amely - a március 13-án megtartott beszámolója tanulsága szerint - általános csalódást keltve, szinte semmi eredményt nem hozott. A védekezés legfontosabb mozzanatait tekintve szomszédaink szakemberei sem jutottak el az egységes álláspont kialakításáig. A magyar tanár olyan osztrák tudósokkal is beszélt, akik még a szénkéneg alkalmazását sem tátották megengedhetőnek. Hiányos ismeretei ellenére Cserháti Sándor 1880. márc. 17-én elkezdte a Keszthely határában lévő két, 0,5 holdnál kisebb fertőzött ültetvény irtását. Az irányításával gondosan végrehajtott munkát ápr. 1-én a kiszedett tőkék és gyökerek elégetésével, valamint a talajnak a Klosterneuburgból hozatott szénkéneggel történő fertőtlenítésével fejezték be. Ebben az időszakban vezetésével egy másik parcellában szénkéneggel is folytattak kísérleteket, és az ápr. 8-án Budapesesten tartott beszámolójában tapasztalatait kedvezőnek minősítette.3 8 A szénkénegezés olyan eljárás kidolgozásának reményét csillantotta fel, amelynek alkalmazása során a beteg szőlők nem pusztulnak el, és a tőkék termőképessége megőrizhető. Sajnos, a kezdeti lendület rövid idő alatt erejét vesztette, mivel a szénkéneg alkalmazásának nem csupán a költségek szabtak határt, hanem - mint a szendrói fertőzött parcellákon folytatott kísérletek során kiderült - eredményességét a talaj minősége is befolyásolta. Erre a felfedezésre akkor került sor, amikor a Szendrő határában fekvő gr. Csáky-féle birtokon Cserháti Sándor és Miklós Gyula borászati kormánybiztos sajnálattal tapasztalta, hogy az 50-60 holdnyi sziklás talajú fertőzött szőlőben a szénkéneg a várt hatást nem fejti ki.3 9 A védekezési módok eredményességének vizsgálata mellett az Országos Phylloxera Bizottságra várt a feladat, hogy a fertőzés korai felismerése érdekében borvidékeinken állandó figyelőszolgálat szervezését szorgalmazza. Ehhez a folyamatos ellenőrzés megvalósításához a vármegyék hivatali testületét kívánták felhasználni, 37 Uo. Az Országos Phylloxera Bizottság első ülésének jegyzőkönyve. Budapest, 1880. febr. 23. Uo. Az Országos Phylloxera Bizottság hatodik ülésének jegyzőkönyve. Budapest, 1880. ápr. 8. Uo. Az Országos Phylloxera Bizottság nyolcadik ülésének jegyzőkönyve. Budapest, 1880. jún. 5.
