Századok – 1989
Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675
686 SOÓS LÁSZLÓ b) A szőlőterületek állandó, intézményes űton (bizottságok, felügyelők kinevezésével) történő folyamatos ellenőrzése, a fertőzött területek pontos feltérképezése. c) A szőlészeti termékek belföldi, valamint nemzetközi forgalmának szabályozása, a csomagolási mód meghatározása. d) A szőlészeti termékek forgalmazásának ellenőrzésére vámhivatalok kijelölése, valamint e) az együttműködés érdekében a nemzetközi kapcsolatrendszer fenntartására alkalmas formák megkeresése.2 4 A fenti határozat elfogadása után még megvitatásra várt: szükség van-e a nemzetek hasonló intézményei felett álló ún. Nemzetközi Állandó Phylloxera Bizottság létrehozására, amely egy meghatározott székhelyen a tagállamok munkájának összehangolásával és ellenőrzésével foglalkozna. Mivel a küldöttek többsége attól tartott, hogy a kormányaik ezt hatáskörük csorbításának tartanák, és az egész határozat kedvezőtlen fogadtatását vonná maga után, a javaslatot elvetették, és a védekezés megszervezését az érdekelt országok belügyének tekintették. A konferencia határozatai így is megfelelő alapot nyújtottak ahhoz, hogy a filoxéra elleni küzdelem összehangolására nemzetközi megállapodás szülessen, de erre mégsem kerülhetett sor, mert egy esetleges szerződés aláírásához csak a magyar, osztrák, spanyol és svájci küldöttek kaptak kormányaiktól előzetes felhatalmazást. Ennek ellenére a közös álláspont megszövegezése jelentős sikerként könyvelhető el, mert az itt megfogalmazott alapelvek hosszú időre kijelölték a védekezés és együttműködés főbb irányait. A kórokozó elleni védekezés sikeres megszervezése érdekében sürgőssé vált, hogy a lausanne-i határozatokban rögzített rendszabályok minél gyorsabban megvalósuljanak. Ezért a svájci kormány még az 1877. év végén szétküldte meghívóit annak érdekében, hogy a következő évben az egyezményt megköthessék.2 Az 1878. szept. 9-én Bernben összeülő konferencia résztvevői (az egyes kormányokat a svájci követségeik képviselték) célul tűzték ki, hogy a különböző érdekek és nézetek egyeztetése után a filoxéra terjedésének megakadályozására minden állam azonos elvekre épülő törvényt alkosson. Tárgyalási alapul a lausanne-i konferencia által hozott határozatra épülő és a svájci kormány által szerkesztett tervezet szolgált. A fertőzés további széthurcolásától félő vendéglátók nagyon szigorú rendszabályokat alkottak, amelyek elsősorban Franciaország külkereskedelmi érdekeit sértették. Válaszul a francia küldöttek ellenjavaslatot nyújtottak be azzal a megjegyzéssel, hogy az eredeti tervezet elfogadása esetén az egyezmény létrehozásában nem vesznek részt. (A franciák elsősorban a kertészeti termékek ellenőrzés alá vonása ellen tiltakoztak.) A nézetek egyeztetése során a tárgyalók két pártra szakadtak. A svájci tervezethez az olaszok, portugálok és spanyolok ragaszkodtak, a francia elgondolást pedig a németek, magyarok, valamint az osztrákok támogatták. A vita kimenetelét végül az döntötte el, hogy a megbeszélések sikerét féltő házigazdák is az ellenjavaslathoz pártoltak. Az ellentétek így elcsitultak, és 1878. szept. 24 Uo. 25 OL К 168-1879-5-725-30106 Aktajegyzet 1879.
