Századok – 1989

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644

BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 671 elvesztek, és az állami rend évtizedekre megsemmisül." Az alkotmányban a cent­ralizmus és a partikularizmus érvényesül. A jövő mutatja meg, melyik az erősebb. De „Itália teljes germanizáciőja aligha elérhető, Magyarország teljes beolvasztása legfeljebb hosszas harcok árán". A „történelmi állapotokat" nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Vannak fizikailag lehetetlen dolgok, de vannak etikailag és pszicho­lógiailag lehetetlenek is. Ha Ausztria belép a Bundba, és Magyarország belépését lehetővé teszi, akkor a délnémet kormányzatok szinte kivétel nélkül csatlakoznak Ausztriához, Ausztria és Németország egyesül. Ha nem, kisnémet egység lesz, győz a forradalom." Június elején Pfordten már nem a forradalmi veszéllyel érvel, hanem a német érdekkel. Németország érdekében szinte kétségbeesetten keresi a Poroszországot el­lensúlyozni képes Ausztria szövetségét. Hiszen „évszázadok óta Ausztria állt Né­metország élén és európai nagyhatalomként, mégis egyben az első német hatalom­nak számított". De ez biztosította Ausztrián belül a német hegemóniát. Ha pedig elválik Németországtól, akkor a nehéz harcokban a trónhoz hú, magyarok és ola­szok ellen kitartó szlávok befolyása fog érvényesülni. „Ausztria olyan mértékben lesz szláv, amilyenben eddig német volt." Ezáltal meggyengül Oroszországgal szem­ben, igaz, „a pánszlávizmus eszméje nem olyan erős és veszélyes, mint sokan hi­szik". És „elég szomorú, hogy amikor a kor a német egységről olyan sokat beszél, német hadsereg helyett oroszt kellett segítségül hívni". Németország nélkül Auszt­ria elveszti európai hatalmi súlyát. " Pfordten látva Ausztria erősödését, már nem az oktrojált alkotmány legitimá­cióját támadja. Hibrid jellegét írja körül. Ausztriának csak úgy lehet Németország­ban helye - szögezi le -, ha tagjai saját organizmusát elismeri. Ha teljességgel el­válik Németországtól, akkor óhatatlanul a centralizáció útjára kell lépnie, de ez nem vezetheti tartós békéhez. Pfordten érve a történelem tanúsága. Csak olyan despotiz­mussal lehetne centralizálni, amelyet Ausztria nem szándékszik bevezetni. „Alkot­mányos alkotmánnyal" megint csak nem lehet négy egymással szemben álló nem­zetiséget egyetlen népbe összeforrasztani. Ezt már a bécsi és kremsieri országgyűlés is megmutatta, ahol az olaszok nem is vettek részt. Ilyen alkotmány a viszály és a polgárháború Pandora szelencéje, végül a Monarchia felbomlásához vezet. Hason­lóképpen megosztották Németországot a frankfurti nemzetgyűlés centralizációs tö­rekvései. A centralizált Ausztriában a túlsúlyát elvesztő németség egyre inkább majd az újjáalakult Németországhoz vonzódik, annál inkább, minél jobban fejlődnek en­nek alkotmányos intézményei. Ausztriát elválása Németországtól a politikai agitá­ció zsákmányává teszi. Igaz, egyelőre hűséges a hadsereg. De a dinasztikus érzel­! mek visszaszorulnak, a népek érdekei kerülnek előtérbe. „Hadsereggel meg lehet ugyan hódítani egy országot, de nem lehet kormányozni és hosszú távon megnyerni: Itália meghódítva, Magyarországot is meg fogják hódítani, de forradalmaik forrásai ezzel még nincsenek megsemmisítve. Ehhez a nép belső kielégítésére van szükség, természetüknek megfelelő alkotmánnyal, olyannal, amely e népek sajátos életének teret nyit a fejlődésre, sajátos igényeik és érdekeik érvényesítési lehetőségét bizto­sítja." Képes lesz-e Ausztria az alkotmányban kilátásba helyezett centralizációról lemondani? „Kétségtelen, hogy előnyösebb, ha saját elhatározásból olyan pályára lép, amely egyszerre biztosítja Ausztria helyzetét Németországon belül és a Magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom