Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
652 MISKOLCZY AMBRUS lenetei. Lombardiát elárasztották német hivatalnokokkal, a nemességet elidegenítették, a lakosságot nem sikerült megnyerni. „Ha a Monarchia élén fiatal, tetterős, lovagias császár állna, derék vállalkozókedvű hadvezérektől és miniszterektől körülvéve, akkor Ausztria nyugodtan szembenézhetne minden veszéllyel." Magyarország és Csehország terményekben gazdagok, mindent boldogan feláldoznának a császárért. Mindenütt új segélyforrások nyílnának. Egy pillantás a térképre meggyőz erről. Ugyanakkor a jelen állapot még évekig fennmaradhat. ,,A nemzetközi helyzet máshol nagyobb hatást gyakorol, mint itt. Csakhogy éppen a közvetlen környezetet ismerik félre itt is az uralkodók, úgy mint máshol." Bécsben elfelejtik, hogy egész közelben, Pozsonyban, a magyar országgyűlésen naponta olyan dolgok kerülnek napirendre, nyilvános beszédeket tartanak, indítványokat tesznek, amelyek egész Magyarországot mozgásba hozzák. Itáliában, Galíciában olyan hatalmas hadsereget kell fenntartani, hogy az osztrák financiális helyzetet lehetetlenné teszik. Alsó-Ausztriában és Stájerországban a nép egyre elégedetlenebb az úrbéri szolgáltatásokkal. Egyes kerületek már nyílt lázadásban állnak. Aki a Práterben és a Népkertben járt, azt hiszi, Eldoradóban van. Hónapok óta viszont az öreg Salamon Rothschild csak csóválja a fejét, teljesen tanácstalan.2 8 3. A magyar forradalom a bécsi bajor követ jelentéseinek tükrében Luxburg diagnózisa nem igazán pontos, olykor felületes vagy túl könnyed. Ha alaposabban megnézzük, azért van bennük néhány olyan „tövis", amelyet uralkodójának szánt anélkül, hogy a hűségét kétségbe lehetett volna vonni. A lényeg az, hogy felismerte a változás szükségességét, és elég óvatos volt ahhoz, hogysem a reformok taglalásába belebocsátkozzék. Nem meglepő, hogy elfogadta a liberális forradalmat, valósággal készült rá, a kérdés csak az, hogy meddig haladhat vele: mikor látja úgy, hogy a liberalizmus utat nyit a „kommunizmusnak", a „demokratikus reakció" felborítja az európai békét és a belső rendet, mikor jön el az az idő, amikor választania kell a „rend" és az „anarchia" között. Tevékenységének egyik elemzője szerint június végén szilárdul meg a politikai helyzetről kialakított véleménye. A bécsi forradalmakban akkor már csak idegen ügynökök munkájának eredményét látja. Addigi véleményében ingadozva, optimista természet lévén, még ha elszomorító fejleményekről is számol be, talált valami vigasztalót, felvillantott valami halvány reménysugarat.2 9 Kissé lekezelő és eléggé elmarasztaló vélemény ez. Mint jeleztük, túl magasra állítja a mércét. 1850-ben (április 19-én) Luxburg utóda, Max Graf von Lerchenfeld, még mindig bízva a magyarokkal való kompromiszszumban, mintha csak elődje mentegetésére írná: „Ki tudta volna előre megmondani, hogy ugyanaz a magyar nemzet, amelynek Mária Terézia császárnő a Monarchia fenntartását köszönhette, elszakad a Monarchiától és egy Kossuthért és a köztár-28 GH Ludwig I. 86-6-II. 29 Glaser: Die Rechnung, (i. h.) ítéleteit a levéltári anyagnak csak egy részére építi, aztán olyan nézeteket értékel pozitívabban, amelyhez hasonlókat Luxburg is vallott.
