Századok – 1989
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Az 1948–49-i magyar forradalom bajor szemmel (A diplomáciatörténet és az imagológia határán) V–VI/644
BAJOROK AZ 1848-49-ES FORRADALOMRÓL 645 Félreértés ne essék, Hajnal István nem arra keresett választ, hogy mi lett volna ha..., hanem azt mutatta meg, hogy mi nem lett, annak ellenére, hogy voltak ilyen pozitív törekvések. Németországban, közelebbről a frankfurti alkotmányozó nemzetgyűlésen, ahol a magyar külpolitika szövetségest keresett, erőteljes magyarellenes törekvések is érvényesültek, bár a többség a magyar önállóság ügyére inkább rokonszenvvel tekintett, természetesen saját nemzeti-politikai stratégiájának alárendelve azt. És igazán nem kötelezte el magát. Amikor komolyabban felvetődött, 1848 őszén, célszerűbbnek látszott, ha a magyar kérdést nem feszegetik, mert akkor a két legnagyobb német hatalommal, Ausztriával és Poroszországgal kerülnek szembe, és ha ezek nyíltan megkérdőjelezik Frankfurt legitimitását, akkor az erővel szembe nem tudnak erőt állítani.3 Tudjuk, a német nemzeti egységtörekvéssel összefonódó liberális forradalom sorsa a bécsi radikális forradalom leverésével és a Habsburg-monarchia meglepetésszerű megerősödésével egyre mostohábbra fordult, hogy aztán csúfos véget érjen akkor, amikor a porosz király visszautasította a népszuverenitás elve alapján felajánlott császári koronát. A német forradalom bukásával a magyar legerősebb európai potenciális szövetségesét vesztette el. Paradox módon 1849 tavaszán-nyarán az a Bajorország állt ki a Habsburg-birodalom vezetőivel való tárgyalások során Magyarország birodalmon belüli önkállósága és a Magyarországgal való „békés megegyezés" mellett, amely nagy szerepet játszott a német egység: Frankfurt kudarcában. Igaz, a korántsem ellentmondásmentes bajor törekvések nem értek és nem is érhettek el kézzelfogható eredményt, mégis történelmi örökséget jelentenek számunkra; méltán tartva számot arra az „önzetlen, naiv kíváncsiság"-ra, amely „minden tudomány végső hajtóereje".4 A továbbiakban - a bajor diplomácia részben már ismert,5 nagyobbrészt ismeretlen levéltári anyagának alapján - arra keresünk választ, hogy mennyiben értette meg - és miért - a bajor kormányzat a magyar törekvéseket a katonai ellenforradalommal szemben, mi vezette a magyar üggyel kapcsolatos állásfoglalásában, és ez hogyan függött össze a bécsi bajor követi jelentésekben kialakuló Magyarországképpel. A diplomáciatörténet és az imagológia határán mozognak kérdésfeltevéseink és megállapításaink, hiszen a feltárt és viszonylag sokszínű forrásanyag természetéből következik, hogy egyik diszciplína módszereivel sem adhatunk egyértelmű válaszokat, sőt nemegyszer mintha egymás létjogosultságát kérdőjeleznék meg. Ъ Kari Nehring: Die Beziehungen Ungarns zur deutschen Nationalversammlung im Jahre 1848. SUdostforschungen 1977. 35-46.; Günter Wollstein: Deutsche Geschichte 1848/49. Stuttgart, 1986. 274-277. 4 Hajnal István: Új történelemszemlélet (Rádióelőadás, 1946) MTAK Kézirattár, Ms. 5388/62. 5 A bécsi bajor követ jelentéseit, mint „nagy és becses adatokat" először Marczali Henrik dolgozta fel az 1848. A népek tavasza (Pesti Hírlap 1928. január—március) címil cikksorozatában, hol hosszan idézve belőlük, hol regesztaszeríen kivonatolva, egyszer-kétszer azonosulva azok észrevételeivel, egészében azonban a kossuthi politika realizmusát hangsúlyozva.
