Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
PROTOINDUSZTRIALIZÁCIÓ 637 váltás hagyományos evolucionista elméleteinek újraértelmezését is eredményezte. Az evolucionista történelemfelfogás elleni kihívása óta megjelent közelítések (multilineáris, narratív, diffuzionista stb.) továbbra is a 19. század átfogó rendszereinek intellektuális örökségéből merítenek.5 3 Ennek az irányzatnak képviselői kétségtelenül számosabbak, eredményeik biztatóak, de mint R. J. Holton megjegyzi, ezen átfogó irányzat sokszínűsége, egy új evolucionista paradigma megjelenésének hiánya azt a bizonytalanságot is jelzi, amely a korszakváltás elméletének néhány kulcskategória körüli elrendezésének lehetőségéből, illetve lehetetlenségéből következik. Mindenesetre a formációk és a formációk közötti ellentétek rugalmasabb fenntartásával a kutatások az antikvitás és a feudalizmus közötti, a feudalizmus és az ipari társadalom közötti prefeudális, posztfeudális, vagy prekapitalista fejlődés lényegi jegyeinek megragadására törekszenek, ezzel a módszerrel vélhetőleg elkerülhető a történelmi formációk korábbi értelmezésének merev determinizmusa.54 A protoindusztrializáció gondolatának felvetésekor az iskola ilyen irányú fejlődésének megvoltak a lehetőségei, az eredeti elképzelések ebben az irányban jelölték ki a kutatás irányát, azonban a történeti átmenet leszűkített, jobbára gazdasági indíttatású felfogása, a politikai szervezet, az abszolutista állam, a paraszti háztartás és a kereskedőtőke kapcsolatán kívül létező gazdaság csaknem teljes figyelmen kívül hagyása következtében végül is mégsem lett az. Nem történt meg az empirikus adatok analízise és az empíria fölött álló előfeltevések - legyenek azok gazdaságiak, pszichológiaiak, kulturálisak - szüntelen ütköztetése, ami a történeti kutatás eredendő sajátja. Mondhatni, az előfeltevések - a 16-18. századi vállalkozói magatartásról, a paraszti önkizsákmányolás belső logikájának fikciójáról, a demográfiai folyamatok irányító mechanizmusairól stb. - alkották a vizsgálódás zárt keretét, amelyben a részint már ismert történeti jelenségeket újraértelmezték. Illetve azokban a munkákban, ahol ezt a módszert alkalmazták, a protoindusztrializáció elméletével szembeni fenntartás, mintsem annak továbbfejlesztése a jellemző. A fenti problémák a történettudomány általános és részben megoldatlan kérdései; ahhoz, hogy ezeket a problémákat világosabban lássuk, kérdéseinket pontosabban meg tudjuk fogalmazni, a protoindusztrializáció elmélete és ennek hatását magukon viselő tanulmányok i sokasága tudatosan vagy eredeti törekvéseik ellenére is hozzájárult.55 A címben megfogalmazott és szándékosan sarkított kérdésünkre visszatérve, úgy véljük, hogy a protoindusztrializáció elmélete sokkal inkább a történelemelmélet és a történeti vizsgálódás korszakváltása, mintsem a korszakváltás elmélete. Ennek az iskolának törekvése is jelzi a történetelméleti gondolkodás és a történeti vizsgálódás, s éppúgy az egyes társadalomtudományi diszciplínák között felállított mes> 53 A racionalizmussal szembeni ismeretelméleti felfogáshoz ld. Feyerabend, P. (1975); Kuhn, T. S. (1984); Lakatos, I. (1970) 91-196.; Popper, К. (1957). Ld. még Stove, D. С. (1982). 54 Anderson, P. (1974a); Anderson, P. (1974b); Braudel, F. (1979); Holton. R. J. (1985); North, D. C. (1981 ); North, D. C.-Thomas.R. (1973); Poggi, G. (1978); Poggi, G. (1983); Wallerstein, 1. (1974-1980) és még sokan mások. 55 A protoindusztrializáció feletti vita természetesen tovább folytatódik, jóllehet az - érzésünk szerint - csúcspontját az 1982-es budapesti gazdaságtörténeti világkongresszuson érte cl. Ld. az újabb Clarkson. L. A. (1985).; Eley, G. (1984) 519-539.; Kriedte. P-Medick, H.-Schlumbohm, J. (1986) 154-172.; Tribe, К. (1986) 251-253.
