Századok – 1989
Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606
FEKETE LÁSZLÓ 629 dusztrializáció és a technikai-technológiai innováció kapcsolatát, az ipari életforma kialakulását, a tradicionális kultúrát hordozó közösségek bomlását veszik vizsgálat alá, fóként abból a szempontból, hogy a vidéki háziipar technikai-technológiai értelemben valóban előkészítője volt-e az ipari társadalom kialakulásának? Előzetesen ki kell jelentenünk, hogy a vidéki ipar fejlődéstörténetét és az ipari forradalom korának vállalkozásait összehasonlító tanulmányok általban elutasítják azt az előfeltevést, amely szerint a vidéki háziipar bármilyen formában előképe lehetett volna azok kialakulásának. Ennek alapján számos szerző, például R. Houston, K. Snell, P. Hudson, M. Berg, M. Sonenscher, a Scandinavian Economic History Review 1982. l-es számának szerzői az egész történeti koncepciónak fenti értelmezését elutasítják.39 A gazdaságtörténetírást az ipari forradalom technicista szemlélete jellemezte az elmúlt évtizedek, vagy talán az elmúlt évszázad során. így vált az ipari forradalom bölcsőjévé a glasgowi egyetem matematikai és csillagászati szemléltető eszközeinek szertára, vagy a nagy stafordshirei vasgyáros műhelye. A protoindusztrializáció irodalmában a technikai-technológiai innováció kérdése nincs különösebben előtérbe állítva. Ez részben a már említett tényből származik, hogy technikai-technológiai szempontból a vidéki háziipar rendkívül egyszerű volt, a 18. század nagy (vagy kis) innovációi nem ebből a gazdasági szervezetből kerültek ki, illetve azokat a háziipar jobbára nem volt képes alkalmazni. Pedig a technikai-technológiai változásoknak kétségtelenül meghatározó jelentősége van az ipari társadalom kialakulásában, s azt is könnyű belátnunk, hogy a gazdaság különböző szervezeteinek fel- és letűnése valamint a technikai és technológiai fejlettségi színt között szoros kölcsönhatás áll fenn. Mégis amiért a technikai-technológiai fejlődés értelmezése nehézséget jelent a történeti elemzés számára az az, hogy az innováció alapvetően kiszámíthatatlan, előre nem látható és nem tervezhető, de egy bizonyos idő után - maradjunk ennél az óvatos megfogalmazásnál - az egész gazdasági rendszer függő változójává válik. Ráadásul az innovátor mellett van az egész folyamatnak egy másik főszereplője: a vállalkozó. A mi esetünkben tehát annak a szerény technikai, technológiai és munkaszervezeti változásnak, s mindannak, amit a protoindusztrializáció alatt kell értenünk a vállalkozó a központi alakja, s Medick nézete szerint a vállalkozó legfontosabb ösztönzője a különbözeti profit, vagy profitnövelés.40 Meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy ahogy a protoindusztrializáció irodalma általában a vállalkozó személyére és motivációira tekint, nem találkozik a 17-18. századi gazdaságelméleti gondolkodók műveiben található felfogással, mondhatni a kor önreflexiójával. Éppen ezért nem is egészen értjük, hogyan válik végül is ez a vállalkozó technikai innováció szabad és akadálytalan áramlásának megszervezőjévé.4 1 Az 39 Berg, M.—Hudson, P.Sonenscher, M. (1983); Hoffman. К. (1982) 35-43.; Hornby, O.-Oxenbt>ll. E. (1982) 3-33.; Hovland, E. elc. (1982) 45-56.; Hudson, P. (1981) 34-61.; Magusson, L.-lsacson, M. (1982) 73-99.; Schön, L. (1982) 57-72. 40 Elster, J. (1983). Ld. még a gazdasági cselekvések motivációihoz Polányi К. (1986) 278-289. briliáns tanulmányát. 41 Mi nem tulajdonítunk a különbözeti profit szerzésének, mint vállalkozói motivációnak ilyen kizárólagos szerepet. Ennek az abszolutizálása nyomán meglehetóen érthetetlenné válik, az a probléma, hogy hogyan alakul át a vállalkozói kapitalizmus manager-kapitalizmussá. A vállalkozó és a technikai innováció kapcsolatához ld. Schumpeter, J. A. (1926) és annak elmélettörténetéhez Elster, J. (1983) 91.
