Századok – 1989

Tanulmányok - Fekete László: Protoindusztrializáció: a történelmi korszakváltás elmélete avagy a történelemelmélet korszakváltása V–VI/606

622 FEKETE LÁSZLÓ szerkezet és fertilitásminták kialakulásának, s ezzel együtt a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet legfontosabb magyarázatát. Fejtegetései szerint a protoindusztriális családszerkezet Nyugat-Európa bizonyos régióiban tudott kialakulni, ahol a túlnépesedés következtében az önfenntartásra berendezkedett tradicionális paraszti háztartás képtelen lett volna a túlélésre kiegészítő jövedelem nélkül. Természetesen a túlnépesedés önmagában még nem elégséges feltétel a protoindusztriális háztartás létrejöttéhez, ugyanilyen fontos a városi piackörzetek kialakulása és a kereskedőtőke megléte. Ha olvasatunk helyes, Wally Seccombe fejlődésmodelljének belső logikai konstrukciója az, hogy a protoindusztrializáció Európa azon részein indulhatott meg, ahol a paraszti lakosság túlnépesedése találkozott a kiépült piackörzetekkel, valamint a felhalmozott kereskedőtőkével. Azonban egy kissé elbizonytalanodunk akkor, amikor a szerzőtől arról értesülünk, hogy a kereskedőtőkét tulajdonképpen a vidéki munkaerő olcsósága és - a mezőgazdasági termelés szezonális jellegéből következően - az év bizonyos időszakainak korlátlan munkaerőkínálata vonzotta. Seccombe-nak azért van szüksége erre a kettős konstrukcióra, mert Csajanov és a korábbi agrárszociológiai és agrártörténeti irodalom alapvető tézisét elfogadva, feltételezi, hogy a paraszti háztartás eredendően nem „profitérdekelt" gazdasági szervezet, s a túlélés kényszere, a túlnépesedés és/vagy a termékeny termelőterületek csökkenése nélkül a paraszti háztartás sohasem vetette volna alá magát a vidék urai és a tőke tulajdonosai egyidejű függésének. Főként a regionális piacra termelő, téli hónapokban űzhető háziipari tevékenység biztosította jövedelemszerzés nem jelentett semmiféle vonzerőt a paraszti háztartás számára. Ekképpen kimondhatjuk, hogy a piackörzetek kialakulása és a kereskedőtőke megléte mellett a történelmi korszakváltás nagy hajtóereje az, hogy a túlnépesedés és a termőföld eltartóképességének csökkenése következtében a paraszt-háztartás kizökkent az önfenntartás békés aranykorából. S miközben a paraszti háztartás a kettős megélhetés eszközeivel az egyszerű önfenntartás és túlélés után kapaszkodik, felhalmoz (másoknak), termelőtevékenységével új igényeket, táguló piackörzeteket teremt (saját világának határain túl), megteremeti az iparosodás kezdeti formáit (amelynek áldásaiból egyáltalán nem részesül). E modell szerint - emlékezzünk a paraszti társadalmak racionális/irracionális szexuális szokásaira - most az a helyzet állt elő Nyugat- Európa bizonyos vidékein, hogy a kormányozhatatlan szexuális szokások következtében a paraszti háztartás az önfenntartás kritikus küszöbét átlépve egy olyan gazdasági helyzetbe kényszerült, amely elindította az önfelszámolás évszázados útján. Ugyanakkor a protoindusztrializációs fertilitásminták kialakulásában W. Seccombe nagy jelentőséget tulajdonít annak a gazdasági és egyben pszichológiai i elemnek, hogy a hagyományos paraszti háztartás integritása megőrzésének szükségessége gyengült, mivel a megélhetés többé már nem kizárólag a parasztbirtok nagyságától és a föld termelékenységétől stb. függött. A protoindusztrializációs háztartásra és családra éppen a mobilitás növekedése jellemző, mivel a földhöz való kötődés az „új termelési mód" kialakulásának következtében meglazult, ezzel együtt a közösségi élet, a hétköznapok, termelés rendje fölött gyakorolt patriarchális ellenőrzés gyengült. Mindezek eredményeként a házasságkötések korátlaga csökkent, a fertilitás, illetve a nemzőképesség időszaka hosszabbodott. A protoindusztrializációs