Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
586 PÉTER KATALIN 52 téteményeiből és adományából birtokolnak". Egy ízben ugyan mintha becsúszott volna a földesúr akaratából fennálló különbség elismerése, mert - egyszeri érvénnyel - azokra a nemesekre vetettek ki adót, akik „a földesuraknak a régi megszokott gyakorlatnál fogva jobbágyi szolgálatokat teljesítenek".5 3 Ezektől azonban nem a földesúr által szabaddá tett telkek tulajdonosait különböztette meg ugyanez a törvény, hanem a „nemesi udvartelken" élőket. Vagyis a jelzett, egyszeri adózás nyilvánvalóan általában az úrbéres telkeken élőket érintette. Ezeket, az úrbéres telkeken élőket tekintették a kortársak egy kategóriának. A „más telkén élő nemes" elnevezést is alkalmazták rájuk. És a megyék egyik főtörekvése a 17. század közepe tájt az volt, hogy kivonják őket az úriszék illetékessége alól. Az 1646-1647-i országgyűlésen sikerült végre ilyen értelmű törvényt elfogadtatniuk.5 4 Valóságosan azonban aligha érvényesült a rendelkezés mindenütt. Patakon bizonyosan nem tartották meg. A kuruc felkelésekkel kapcsolatban derült ki az 1680-as években: a Hegyalján nemcsak az úrbéres telken élő nemesek vagyonának elkobzása okoz zavarokat, mert a telekre a Kamarával szemben a földesurak tartanak igényt, de a felkelés ügyében felállított bíróságok működése is sérti a földesurak velük szemben gyakorolt jogait. Maguknak igénylik az úrbéres telken ülő nemesekkel szemben a jogszolgáltatást. „Ratione fundi rusticani" szokás ugyanis ezen a hegyaljai vidéken - írják az elkobzást foganatosító biztosok -, hogy az úrbéres telken élő nemesek „a nemesi előjog sérelmével, a nemtelenekhez hasonlóan tartoznak a földesúr előtt törvényt állni".55 A telek sorsának alakulásában végül a harmadik mozzanat, a birtoklás mikéntjének változása, röviden összefoglalva, kétféle tendencia megjelenését jelenti. Az egyik az, hogy míg a 16. századi összeírások szerint l-l személynek Patakon belül csak l-l telke volt, a 17. század során már nagyon sok tulajdonos kezén halmozódott fel több telek. A másik tendencia ezzel homlokegyenest ellenkezik, és abban nyilvánul meg, hogy míg a 16. században egyetlen külsővárosi teleknek sem volt több tulajdonosa, a 17. században több tulajdonos l-l teleknél előfordulhatott. Ilyenkor több személy teljesített azonos telek után esetleg többféle szolgálatot. Az a megszorítás, miszerint az 1 tulajdonos = 1 telek összefüggés csak Sárospatakon belül volt érvényes, azért kívánkozik ide, mert a külsővárosiak másutt volt telektulajdonáról szóló adat nem került elő, de a belsővárosi vagy várnegyedbeli lakosoknak bizonyosan voltak már a 16. században is más településeken telkeik. A legfeltűnőbb ilyen szempontból az a várkapitány, aki az 1570-i urbárium szerint előzőleg Regécen szolgált, de már az 1554-i pataki urbáriumban is szerepelt. Az itteni összeírások Gallus literátus, Gallus magyar, Magyargál néven tartják számon. 15ó7-ben pedig, amikor bizonyosan Sárospatakon volt várkapitány, egy kistoronyai telek felett vitatkozott a kincstári tisztviselőkkel az ottani urbárium szerint. Gallus Nagy, aliter Magyar néven állította, hogy kistoronyai házát Perényi Gábor uralkodói jóváhagyással szabadította fel.56 52 1638. 2. tc. 53 1 608. koronázás után 14. tc. 4. §. illetve 3. §. 54 1647. 22. tc. 55 OL E 197. Rákóczi-Trautson 18. cs. 2. f. 56 OL E 156. U et С. 40/35-1557. Kistoronya.
