Századok – 1989

Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563

580 PÉTER KATALIN közül annál történt, amely a Felső hóstát elején, a várhoz legközelebb lakott. 1554-ben Kpwach Gergely ült az előkelő telken, de 1567-ben már Kowach Jakabot írták össze ugyanott. Az apa azonban még nem halt meg: ugyanitt, a Felső hóstát lege­lején szolgáltatta be a dézsmát. 1570-ben aztán már az özvegy fizetett, és változat­lanul Jakab ült a telken. Ennek az utóbbinak egyébként már 1567-ben is volt tekin­télyes szőlője. A női családfők sorsát kutató gondolatmenet végére ily módon egy férfi csa­ládfőről szóló adat került. A telket még saját életében továbbadó Kowach Gergely esete azonban valószínűleg fontos elem a nőkkel kapcsolatban sok szám és tény alapján kiderült probléma megoldásánál. Mert ha a telket életükben nemcsak nők adták tovább, hanem férfiak is jártak így el, akkor valamilyen általánosan érvénye­sülő ok lehetett az eljárás mögött. Mivel a családfői státus a telektulajdonból kö­vetkezett, ez az eset talán segít megmagyarázni mind a női családfők arányeltoló­dását a 16. és a 17. század között, mind azokat a sajátos eltéréseket, amelyek az összes családfő együttesén belül vagy a férfiakhoz képest a nők csoportjának vál­tozásait jellemezték. 7. A telek sorsa A telek és a női családfők sorsának alakulásában Sárospatakon mutatkozik bi­zonyos hasonlóság. A legfeltűnőbb analógia az, hogy a telek sorsa is lényegesen megváltozott a 16. század és a 17. század között. Különbség viszont: a változás tartalmát a telek­nél pontosan meg lehet határozni. A telkek státusát, a telek és az utána járó szol­gáltatás kapcsolatát, valamint a telekbirtoklás mikéntjét érintette. A telekhez nem kötött szolgáltatásokról, így a legfontosabbról, a terményjára­dékról, az alábbiakban tehát nem "lesz szó. Minthogy a terményjáradékot - a gabo­nánál - csak a telken kívüli termésből számították, a szőlő pedig csupán kivételes esetben - mint kertszőlő - tartozott a telekhez, de rendszerint hangsűlyozottan nem volt annak a része, indokolatlan lenne a telekkel összefüggésben tárgyalni. A telek státusát illetően a kiindulás az, hogy az 1554 és 1570 közötti időszak során a külsővárosi telkek túlnyomó többsége jobbágytelek volt. Kivételt kezdettől az iskola fundusa jelentett, mert az az egyházi épületegyüttes, mely helyet adott ne­ki, katolikusan sem számíthatott jobbágyteleknek. Továbbá Kopácsi István prédiká­tor háza a Felső hóstát végén kapott királyi jóváhagyással megerősített mentességet Perényi Gábortól 1561-ben.3 8 A többi telek úrbéres és szolgálattal terhelt jellege mindhárom 16. századi urbáriumból világosan kiderül. Az 1554-iben ott áll a nevek mögött a ,,Job|agio]", a „Jobfagio] medius" vagy az ,,Ing[uilinus]" megjegyzés. 1567-ben „sessiones"-t írnak össze, majd a telektulajdonosok felsorolása után köz­lik, hogy egy-egy sessiot mennyi census, vagyis pénzben fizetendő jobbágyi szol­gáltatás terhel, összesen 4 személy neve után írják azt, „liber" vagy „exemtus". Mentességük jellegét pedig a három évvel későbbi urbárium világítja meg. Akkor, 1570-ben, „coloni"-ként tüntetik fel a telektulajdonosokat, és egyes személyeket 38 OL E 148 NRA 295/41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom