Századok – 1989
Könyvismertetések - Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpád-korig (Ism.: Moór Elemér) III–IV/554
544 KÖNYVISMERTETÉSEK 559 E fejezet többi részeiben foglaltakkal behatóbban nem akarunk már foglalkozni, csak néhány kisebb jelentőségű kérdésre vonatkozó, az irodalomban többször is olvasható, szerintünk téves nézetet kfvánunk még szóvá tenni. Ezek: A Buda városnévnek semmi köze sincs a szláv voda ,víz' szóhoz, mert ez egy a magyaroknál is használatos szláv eredetű személynév. - Pest neve a szlávban kemencét jelent ugyan, de jelenthet barlangot is, és szerintünk azokról, vagyis a Gellért-hegy barlangjairól, nem pedig az ott sohasem létező mészégetőkemencékről kapta a Gellért-hegy aljában elterülő egykori település a Pest nevet. - Malom (mulun, molun) szavunk lehetne ugyan alakilag ó-francia eredetű is, de hogy a régi szláv mlin-bői származott, azt a leghatározottabban nyelvünknek a vízimalomra vonatkozó, a maga egészében szláv eredetű terminológiája tanúsítja (molnár, gerendely, garat, zsilip, gát; szita, korpa). De emellett tanúskodik a Bihar megyei Zamplén (Vár. Reg. Zomlun) puszta neve is, amely szláv za mlin ,malom möge' kifejezésből származott. A szlávok ti. a római eredetű vízimalommal német közvetítéssel már 750 előtt megismerkedtek (vö. NépNy. VIII. 202-208). Művének különösen utolsó részében M. meglehetősen élesen állást foglal az ún. szellemtörténetiránynyal szemben, amely irányt követőjének tekinti Dopschot is. Kifogásai a következők: 1. Következtetéseik igazolásánál a szellemtörténészek nem szoktak figyelemmel lenni azokra a tényekre, amelyek következtetéseikkel ellentmondásban állnak. 2. Még ha el is fogadnók, hogy sikerült megállapítaniok, hogy milyen eszmét tekintett egy-egy korszak társadalma ideálnak, akkor sem nyertünk volna sokat a történések okainak felderítése tekintetében, mert az emberek tetteikben nem az ideálokhoz, hanem az anyagi életviszonyokhoz szoktak alkalmazkodni. 3. Végül pedig kifejezést ád annak a gyanújának is, amit már Goethe is hangoztatott kora szellemtörténészeivel szemben: „Was ihr den Geist der Zeiten heisst, Das ist im Grunde der Herren eigener Geisst, In dem die Zeiten sich bespiegeln" (Faust I.). Jelen sorok írója kutatásai során több esetben is szembekerült a szellemtörténeti irány egyes képviselőinek nézeteivel, de azért elismeri, hogy ennek az iránynak egyes képviselői minden hibájuk ellenére is, amelyeket M. is lényegileg helyesen állapított meg, sok esetben épp egyoldalúságuk folytán a történésnek olyan tényezőire derítettek világosságot, amelyeket máskülönben aligha tudtunk volna megfelelően méltányolni. Lényegileg ezt tette azonban ellenkező előjellel M. is, amikor a munkaeredmény elsajátításának kérdését, mint szerinte minden társadalmi történés egyetlen okát helyezte vizsgálatai központjába. Hogy ezzel az egyoldalúsggal sok minden új megvilágításba került, az nyilvánvaló. Azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a deduktív történetírás a szellemtörténészennez hasonlóan neki sem sikerült, amint az különösen őstörténeti fejtegetéseire tett kritikai megjegyzéseinkből tűnhetett ki a leghatározottabban. Moór Elemér
