Századok – 1989
Tanulmányok - Popély Gyula: A felvidéki magyarság számának alakulása az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálások tükrében I–II/44
A FELVIDÉKI MAGYARSÁG SZÁMA 1921-BEN ÉS 1930-BAN 49 mivel a megszámlált lakosság, egy részének nincs is kellőképpen kikristályosodott nemzetiségi öntudata. BoháS találóan konstatálta idézett tanulmányában,hogy maga a „nemzetiségi hovatartozás" tudományos szempontból mindeddig definiálatlan fogalom.1 9 Az idézett szerző egyéb írásaiban is vissza-visszatért a felvetett nemzetiség-anyanyelv problémára. Későbbi tanulmányaiban is azt a nézetet vallotta, hogy a nemzeti hovatartozás megállapításának legobjektívabb kritériuma az anyanyelv. Ez sem abszolút biztos módszer, de aránylag a legelfogadhatóbbnak tekinthető.2 0 Különös figyelmet érdemel még Cyril Horáéek tanulmánya a Ceskoslovensky statisticky vestník 1920 júniusi számában. A szerző abból a tételből indul ki, miszerint a soknemzetiségű-többnyelvű államokban a nemzetiségi statisztikáknak mindig fokozott politikai jelentőségük van, majd konstatálta, hogy mivel „a Csehszlovák Köztársaság szintén többnyelvű állam", e statisztikáknak itt is fontos politikai szerepük lesz. Horáíek fenntartás nélkül elismerte említett tanulmányában, hogy a nemzetiségi hovatartozás legobjektívabb jegye a nyelv, s a nemzetiség egyenes, szubjektív bevallás útján való felvételezését bizonytalannak, illetve könnyen változtathatónak, módosíthatónak tartotta. Kifejtett és elhatároló nemzeti öntudattal rendelkező népeknél, népcsoportoknál - például a cseh országrészekben élő németek és csehek viszonylatában - elképzelhetőnek tartotta a nemzetiség közvetlen felvételezését, viszont a szlovákság vonatkozásában már megengedhetetlennek vélte, mivel, szerinte, a szlovák népesség többségének nincs kifejlett nemzeti öntudata. A statisztikusoknak tehát - Horáíek szerint - Csehszlovákia nemzetiségi összetételét a lakosság anyanyelvi megoszlása alapján kell megállapítaniuk.21 Dobroslav Krejéí elmélete a nemzetiség, illetve anyanyelv felvételezésével kapcsolatban már teljes egészében eltért a Boháé, illetve Horáíek által képviselt állásponttól. Szerinte helytelen lenne csakis az anyanyelvet venni alapul, s aszerint állapítani meg a lakosság nemzetiségi hovatartozását. A megszámláltaktól - javasolta Krejéí - egyenesen és nyíltan meg kell kérdezni, melyik nemzetiséghez tartozónak vallják magukat, s vallomásukat fenntartás nélkül el kell fogadni, függetlenül azok anyanyelvétől. Csupán azoknál az egyéneknél, akik nem képesek egyöntetűen eldönteni nemzetiségi hovatartozásukat - tehát akiknek nincs kifejlett nemzeti öntudatuk -, kell a nemzetiség eldöntésénél figyelembe venni a nyelvi hovatartozást.22 * + * A csehszlovák népszámlálás nemzetiségi adatfelvétele - amint láttuk, erre a cseh szakemberek is nyomatékosan felhívták a figyelmet - komoly politikai jelentőséggel is bírt. Közismert, hogy az 1920. február 29-én elfogadott 122/1920. sz. tc., az ún. nyelvtörvény a kisebbségi lakosság számára csak abban az esetben és ott 19 Uo. 273-274. 20 Dr. Ant. Bohát: Národnost íi jazyk? íeskoslovensky statisticky véstník, 1920. december, 55. 21 Dr. Cyril Horáfek jun.: Národnostní statistika. éeskoslovensky statisticky véstník, 1920. június, 185-192. 22 Dr. Dobroslav Krej((: Má se pfi naäej pfíStím sí (tán í lidu zjiät'ovati národnost nebo fee niateíská? 6eskoslovensky statisticky véstník, 1920. augusztus, 276-277.
