Századok – 1989

Könyvismertetések - 1848–1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről (Ism.: Tóth András) III–IV/522

522 KÖNYVISMERTETÉSEK 522 vizsgálatit követnie kell a nagy szimbolisták ideológiai vizsgálatának is. - Baleczky Emil rövid ukrán vonatkozású nyelvészeti tanulmánya forma szempontjából érdekes: magyar tudományos folyóiratban ez az első orosz nyelven megjelent értekezés. - Gáldi László folytatja „Graeco Valachica"-ját s e számban Lázár György stílusának elemeivel foglalkozva megállapítja, hogy Lázár stílusán figyelhető meg legjobban a román nyelvnek a XIX. század első harmadában meginduló „nyugatiasodása", fanarióta elemektől való megtisztulása. - Az ismertetések között Moravcsik Gyula a moszkvai akadémia bizantinológiai folyóiratának 1947-es évfolyamáról számol be. - Sziklay László „in memoriam"-ja Skultéty Józsefről, a XIX-XX. századi szlovák nemzetiségi és irodalmi élet harcos egyéniségéről, újabb bizonyítéka az ESR tárgyilagos múltszemléletének. Tóth András 1848-1849. ÉVI IRATOK A NEMZETISÉGI MEGBÉKÉLÉSRŐL Budapest 1948, Magyar-Román és a Magyar-jugoszláv Társaság, XV - 218 1. 8°. Az első centenáris év változatos tudományos termése közt méltán foglal el érdekes és sok szempontból kimagasló helyet az előttünk fekvő kötet. A kiadótársaságok és a szerkesztők (Kemény G. Gábor, Balázs T. Béla, Csuka Zoltán, Gáldi László, Hadrovics László és Sziklay László) kettős célt tűztek maguk elé. Egyrészt jól olvasható és népszerű módon megírt oly dokumentációs kötetet akartak a magyar nagyközönség kezébe adni, mely a mai kor embere felé fordulva hangsúlyozottan kiemeli a nemzetiségi nézeteltérésektől terhes 48-as kor történetéből azokat az egyéniségeket, akik e nehéz időben is a népek közti megértés és tiszta demokrácia hangján szólaltak meg. Másrészt tudományos igénnyel fellépő forráspublikációt akartak nyújtani a magyar 48 fontos kérdéséről. Kétségtelen, hogy egy ilyen jellegű „felvilágosító" mûre nagy szükség volt, mert a magyar nagyközösség „a soviniszta propaganda befolyása alatt nemcsak tájékozatlanul, hanem ellenségesen figyelt fel minden olyan kísérletre" (az előszót író Ortutay Gyula szavai), mely a demokratikus eszmék jegyében próbálta rendezni a magyarság és szomszédai közt felmerült számtalan problémát. A kötet ebből a szempontból elérte célját: a közölt anyag gazdag, változatos, kiteljed (a kárpátoroszság kivételével) a magyarsággal szoros kapcsolatban élő minden népre. Ügyes, lendületes fordításban, jól összeválogatott és érdekes dokumentumok nyújtanak betekintést a nemzetiségi politikusok, sajtóorgánumok és közösségek felfogásába. Az iratok előtt olvasható - az eddig megszokottnál jóval hosszabb - bevezetések komoly tudományos alapon tárgyalják a forrásban felmerült elvi és tárgyi kérdéseket, s egy-két kivételtől eltekintve, szinte folyamatossá teszik a tárgyalt eseménysort. Az anyag és a kommentár szinte feleslegessé is teszik - a laikus olvasó számára! - a bevezetést, mely talán éppen ezért lett rövidebb, ezért lett néhol túlságosan lakonikus. Ettől eltekintve azonban az olvasó, teljes joggal, azzal az érzéssel teszi le kezéből a kötetet, hogy a témát (a „nemzetiségi megbékélés"-t) illetően élvezhető formában, megbízható ismeretek birtokába jutott. A műnek, mint tudományos jellegű forráskiadványnak megbírálása már nem ilyen egyszerű feladat. Fény- és árnyoldalakra egyaránt rá kell mutatnunk, ha a módszer szempontjából akarjuk elbírálni a kötet jelentőségét. E kérdésről írva, a szerkesztők maguk is hangsúlyozzák a mű „kísérlef'-jellegét több szempontból is: a közeledést hangsúlyozó megnyilatkozások kiemelésében, 1848 (s általában az újkori magyar történelem) szociológiai jellegű feldolgozásában és végül magának az anyagnak a feldolgozásában. Ami a magyar történetírás szempontjaiban óhajtott változást illeti: politikai-történeti és társadalomtudományi nézőpontok összefonódásának valóban már régen meg kellett volna történnie s a reformkor és az abszolutizmus kora kitűnően alkalmas arra, hogy ez új módszerrel megtörténjék a szintézis összeállítása. Ebből a szempontból a kötet komoly eredményt nyújt. A kommentárok az egyes szerzők személyét beágyazzák a társadalomba s az egyes nemzetiségek mozgalmainak társadalmi megvilágítása is kifogástalanul megtörtént. Kétséges azonban - hangsúlyozzuk, hogy megjegyzésünk kizárólag a kötet anyagának „szakszempontból" való összeállítására vonatkozik -, hogy vajon szakszempontból megengedhető-e az anyagnak egyoldalú csoportosítása és csak a megbékélésre vonatkozó anyagnak közzététele akkor, amikor a magyar 1848 egyetemes, minden szempontot felölelő dokumentációs kötetei még nem jelentek meg s amikor a Fontes-sorozatban sem teljes még a 48-as nemzetiségi mozgalmakról rajzolt kép. A kommentárok rámutat-