Századok – 1989

Könyvismertetések - Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts (Ism.: Baranyainé Bónis Éva) III–IV/519

520 KÖNYVISMERTETÉSEK 520 tiani Ricci követője. A velencei késő virágzás e kifinomult alkotására jellemző a fények felrakásában jelentkező vonalkás festésmód, melynek megfigyelésével Pigler Andor még idegen nevek alatt szereplő több Fontebasso képet határoz meg (14-17. 1. és31-32. 1.). Radocsay Dénes Pelrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum 1945-ben elhunyt főigazgatójának a Múzeumbra hagyományozott kép- és rajzgyűjteményével foglalkozik (17-19. I. és 32-33. 1.). Balogh Ilona Elek Artúrnak végrendeletileg a Múzeum tulajdonába jutott könyvtáráról számol be. A hagyaték főleg olasz és francia művészeti munkákat tartalmaz, többnyire egykorú kiadásban. Értékes a különlenyomat- és katalógus-gyűjteménye is (19-20. 1. és 33-34. 1.). Az első szám „In memóriám" rovata megemlékezik Petrovics Elekről, munkában és teljesítményben gazdag életpályájáról. 1914-1935-ig teijedő igazgatói, illetve főigazgatói tevékenysége alatt hazai és külföldi remekek gazdag sorozatával gyarapította tervszerűen a Szépművészeti Múzeum anyagát. Megteremtette az új magyar képtárat és felállította a modern szoborgyűjteményt. Irodalmi munkássága főleg a magyar művészethez kapcsolódik, ő indította meg a „Szépművészeti Múzeum Évkönyvei"-t, mely már tíz kötetet megért. Kegyeletes sorokat olvashatunk Hoffmann Editről, a grafikai osztály tragikus körülmények között elhunyt igazgatójáról. Munkássága első időszakát az illuminált kéziratoknak szentelte, későbbi szakában a múzeumi rajzgyűjtemény emlékeinek meghatározásával foglalkozott. Ezeket számos kiállításon mutatta be a nagyközönségnek. Az 1948 júniusi kötet első közleményében Haeffner Emil egy, a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményéhez tartozó XIX. dinasztia korabeli stélétöredéket tárgyal (2-5. 1. és 44-46. 1.). A stélé tárgya Ozirisz imádása egy halott által,kivitelezése elsőrangú, valószínűleg nagy műhelyből került ki. Már IV. Amenolis halálával Aton isten kultusza összeomlott, az új realisztikus meglátás és könnyed kivitelezés maradandóbbnak bizonyult, s mint az ismertetett alkotás is mutatja, szerencsésen forrott össze a klasszikus hagyományokkal. Borhegyi István a Múzeum újonnan szerzett egyiptomi s már az alexandriai korszakba tartozó terrakotta-szobrocskák jellemző típusait mutatja be. A kis terrakották tekintélyes része Bészt, a tánc, muzsika és házi tűzhely istenét ábrázolja, egy másik csoport a „Concubiná"-tzé, melyeket az egyiptomiak helyeztek el a sírokba halottaik mellé. Érdekes darab a korsóformájú Ozirisz-szobrocska. A szobrocskák jelentőségét a szerző gazdag irodalmi utalással világítja meg. (5-10. 1. és 46-49. 1.). Dobrovits Aladár egy valószínűleg Tesup hettita istent ábrázoló, bokán ülő anatóliai kis bronzszobrocskát tesz vizsgálat tárgyává (10-12. 1. és 49-51. 1.). A megfelelő analógiákkal való egybevetés alapján a szobrocska keletkezési idejéül a Kr. e. 1000 év körüli időt jelöli meg, a hettita arameus utóvirágzás művészetét, mely Délkelet-Kisázsiában, Szíriában és Észak-Mezopotámiában egyre fokozódó mértékben enged teret a természettől elszakadó, geometrikusán stilizáló erőknek. Haeffner, Borhegyi és Dobrovits cikkei szerencsésen egészítik ki egymást, mert az egyiptomi kultikus ábrázolások változatairól és szimbolikus jelentőségéről adnak egybefonódó képet. Balogh Ilona egy nagyméretű római fametszetről értekezik (13-19. 1. és 51-55. 1.), mely a római S. Sebastiano-bazilika zarándokemléklapja volt. A harmonikusan szép kompozíció a „Quo vadis" jelenetet és Szent Sebestyén vértanúságát ábrázolja. A gyér római metszetanyagban kiváló helyet foglal el ez a renaissance-kori fametszet. Megemlékezik Castriota Györgynek Barletus „História Scanderbegi" címűf velencei ősnyomtatványban megjelent kitűnő profilarcképéről is, mely az Egyetemi Könyvtár tulajdonában van és unikum. Fájdalmasan érint bennünket, hogy a Múzeum XV. századi metszetanyagának további értékes feldolgozását már a szerző tollából hiába vátjuk, kötelező örökségképpen hagyta ezt a munkát kollégáira. Balogh Jolán Tizián egy Mária királynéról, II. Lajos feleségéről készített s elkallódott képének eddig ismeretlen másolatát mutatja be és ismerteti. II. Lajos elégett arcképének másolatát az egykori bécsi császári gyűjteményből a Szépművészeti Múzeumba került képpel azonosítja, benne Tizián elveszett képének másolatát látja (19-22. 1. és 57-60. I.). Garas Klára a Múzeum azon képeinek eredetkérdésével foglalkozik, melyek Lipót Vilmos főherceg, németalföldi helytartó XVII. századi híres képgyűjteményéből jutottak oda. Az eddig ismert képeken kívül 13, jelenleg a Múzeum raktárában levő képet indentifikál módszeres levezetéssel s reményt nyújt arra, hogy a képek származástörténetének további kutatásával még számos lappangó értéket fog napvilágra hozni (26-29. 1. és 60-61. 1.).