Századok – 1989

Tanulmányok - Fejős Imre: Az országgyűlési ifjak társalkodási egyesülete III–IV/442

460 FEJÓS IMRE kilépett Dolinay, akit már az alakulási időkben próbált Somsich a beregi követtel erre rábírni. Új tagnak jelentkezett nov. 19-én Ernyey László, Török Gábor írnoka, aradi kancellista, de nem egész egy hónap múlva részvétlensége miatt törölték. Dec 20-án Pauer Kornél, Almásy Károly hevesi követ kancellistáját vették fel, rá négy napra már kénytelen volt kilépő levelében tudatni, hogy „kilépetett" az egyesület kebekéből. Az év utolsó napján vették fel tagnak Kuthy Lajost (1813-1864), a kiváló regényírót, Vukovics ajánlatára. Ugyan Kuthy is csak három hétig volt tag, azután visszatért Biharba, de e rövid időszakban vezető szerepet játszott az egyesületben. Megnyerő modorával egykettőre meghódította a tagokat, irodalmi tehetségét is volt alkalmunk élvezni, Mi van a ládában című víg beszélye felolvasásakor. Búcsúvételkor „a korcs nemzedék okáért s a közjóra nézve felszólítá az egyesületet, fogadná el azon indítványt, amelynél fogva adják szavokat a hozzájárulók, hogy soha senkivel, ki magyarul tud, másképp beszélni nem fognak". Ezt a jelenlevők közlelkesedéssel el is fogadták és aláírásukkal megerősítették. A fogadalmat egy-egy megbízott tag a társaságon kívül is terjesztette, Simon kezdeményezésére, úgy látszik, a diktatúrán az egész ifjúság elé is került a dolog. Még Kuthy tagsága idején történt, a két temesi kancellista, Vukovics és Jeszenszky távozása. Az 55. ülésen, jan. 28-án Simon István is bejelentette hazautazását Szarvasra, de szavát adta, hogy az egyesület jó vagy balsorsában ezentúl is részt vesz és a részvénydíjat továbbra is fizeti. Az elmentek helyébe Vukovics és Kászonyi toborzására Kovács Bence visszatértén kívül több új tagot nyertek. Décsey felvételekor házi perpatvar keletkezett, ennek következtében Ormos elhagyta az egyesületet. Történt ez január végén. Ormos Zsigmondban aktív részvényest vesztett el az egyesület. Az év elején ő indítványozta, hogy kezdjenek egy folyóiratot, amely csak az egyesületnek volna szánva. Megállapodtak, hogy ez Gondolattár néven készüljön, formájában áll két táblából, amelyben mindig kell lenni egy tiszta ívnek az új dolgozatok számára. Afféle egyesületi emlékkönyv volt tehát a „folyóirat", semmi veszélyt sem rejtő a kormány szempontjából sem, mégis említésre méltóvá tették a belekerült írások. Mindjárt az első számban Palóczy, aki vendégként bejárt az egyesületbe, állítólag királygyalázó pamfletet jegyzett be, maga Ormos Börne első és második párizsi levelének, Kászonyi ugyancsak Börne két jeles mondásának és Lamennais, Paroles d'un croyant 2. és 30. fejezetének fordítását adta, ígérve, hogy többet is fordít, Jean Paulból szintén mindketten fordítottak.58 Hasonlóképp Ormos tollából ered az egyesület válasza Szentiványi levelére, amelyben erdélyi országgyűlési tudósításaira kér előfizetőket gyűjteni. Tudatták, hogy előfizető „az egész haza választottjait képező országgyűlésünk helyén nem találkozott. Okát ne kérdezd; mert ha maszlagos mákonyban sínylő lételünk okának fejtegetésébe bocsátkoznánk, levelünket ívekre terjeszthetnénk. - Országgyűlésünk egy uzsorás kezében heverő tőke, mely 3 száztolit se hoz, s csak a jövő bizonytalan folytába, ha majd a tőke emberiesb kezekbe adatik, kamatozhat többet". A levél azzal végződik, hogy a cenzúra elzárása által sorsosaik igen megritkultak. 58

Molnár Antal, az országgyűlés református hitszónokának Emlékkönyv-e. P. M. 1832-36. O. gy- ír-