Századok – 1989
Tanulmányok - Fejős Imre: Az országgyűlési ifjak társalkodási egyesülete III–IV/442
454 FEJÓS IMRE után Palóczy szólt a kérdéshez. Kifogást emelt a vallási és politikai elvek feszegetése miatt, annál is inkább, mert az ifjúság közül sokakat az emancipáció kérdésének felvetésével a társaságba való belépéstől elriasztottak. Kérte, szívleljék meg Bezerédy barátságos tanácsát, és korlátozzák magukat tudományos tárgyakra. Lovassy és Kovács rögtön ellentmondottak; Madarász kijelentette, nem is kíván olyan tagokat, akiket az emancipáció felvetése elriaszt. A vita befejezésével újból felszólalt Lovassy és Kovács is. Az előbbi azt fejtegette, hogy az állam polgárai felett korlátlan hatalommal bír, de ez a hatalom csak a polgári jogokat élvezőkre terjed ki. Amíg a zsidók 12 000 forint adót fizetnek, idegenek és nem lehet őket vallásuk megváltoztatására kényszeríteni. Előbb állampolgárokká kell őket tenni, hogy így az államnak joga legyen előítéleteik kiirtására. Kovács ellenkezőleg, az asszimilációt tartotta előbbrevalónak az állampolgárságot megelőzően. Pulszky röviden a vallásszabadságra utalt, a felvilágosultság terjedése minden ilyenfajta kételyt eloszlat. Simon a sajtószabadságban látta a legjobb eszközt a kérdés megoldására. Végül Lovassy a nevelés fontosságát hangoztatta. 4 Lovassy második felolvasása Mi ellentétben áll a kiváltságos sorsa a nemtelenével Magyarországon nem maradt fenn, címe után ítélve, bizonyára a jobbágyfelszabadítás mellett tört lándzsát. Zsolnay Dávid a törvénykezés nyilvánosságáról értekezett. Témáját, úgy látszik, a sajtószabadság kérdésére is kiterjesztette, igen szerény mértékben és még a cenzúrát is tűrhetőnek tartotta, de más alakban, mint az akkori/ Lovassy gondolt arra is, hogyan lehetne az egyesületet állandósítani és a következő országgyűlés ifjúságára átörökíteni. A szept. 10-i közgyűlésen azt az indítványt tette, létesítsenek egy alapot erre a célra. Szólítsák fel adakozásra a követi kart és az ifjúságot, sőt a gyűjtést terjesszék ki az egész országra. Kovács és ő maga úgy is hazakészül és így Szatmárban és Biharban mindjárt meg is kezdhetnék a szervezkedést. Javaslatát Ormos Zsigmond rögtön ellenezte, a határozathozatalt bővebb megfontolás okáért a következő ülésre halasztották, ekkor azonban Lovassy indítványát visszavonta, Talán az egyesületet pártfogó követek valamelyike lépett közbe, amint az erdélyi ifjúsággal való levelezés szándékával is az ellenzék kívánságára hagytak fel.3 6 34 Notizien, 1834. aug. 13., 23., 27., szept. 6. P. M. Lovassy ir. FerstI 6313/a, 6325/a, 6348, 7427. O. Kvt.37 Niamesny vallomása, 1836. júl. 24. P. M. Lovassy ir. 35 Niamesny Ignác Vallomása, 1836. júl. 24. P. M. Lovassy ir. 36 Notizien, 1834. szept. 10. Jegyzőkönyv, 1834. szept. 10 és 12. Aufgefasste Meinungen, 1834. aug. 16. P. M. Lovassy ir. Az emléklevél szövege a Parlamenti Múzeumban fennmaradt egyetlen példányról: Mi alól írtak az ezernyolcszáz harmincnegyediki Július tizenegyedikén az Ország-Gyűlési Ifjak közt felállított Társalkodási Egyesület Tagjai sajnálkozásunkat Szent-Iványi Dénes Barátunk és tagtársunknak körünkből való kiválásán - ezen Emlék-levelünk rendében nyilvánítván - egyszersmind legszentebb kötelességünknek esmérjük őt, a Haza, közjava hatásköre szerint lehető eszközlésére felszóllítani, s a polgári erények legszebikét (!) az emberi jogok gyakorlását ajánlani. - Mi részünkről ő ígérvén: hogy lépteinket önmegtagadás s a Hon emelkedését célzó elszánt s tettekben mutatkozó akarat vezérlendi - egyszersmind ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk: hogy a fen(!)írt Barátunkal (!). kit most körünkből vérző szívvel bocsájtunk el, a szerencse kedvezéseibe, s a sors csapásaiba egyaránt osztozni készek vagyunk s ígérjük, hogy segédmunkálódásunkat semmi az ó hasznát, becsületét tárgyazó esetekben - hacsak a Hon javával ellentétbe nem állana - megtagadni nem fogjuk: ennek érzésében bizonyossá teszük (!) örök változhatatlan szeretetünkről, barátságunkról s kérjük, hogy minket a messze távolban viszonti szeretetébe, barátságába tartson meg.