Századok – 1989
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427
434 HECKENAST GUSZT/'' it támogatták, a liberális ellenzéknek szövetségesek után kellett néznie. Ezt a szövetségest vélte megtalálni a honoráciorokban, akik egyelőre mint nem-nemesek az alkotmány sáncain kívül álltak, azonban műveltségük és ennek következtében felfogásuk szinte azonos volt a nemesi értelmiségével. Alátámasztotta a honoráciorok felemelését az a meggondolás is, hogy ha nem nyerik meg őket a nemességnek, mint népi származású értelmiség esetleg a nép élén az arisztokrácia ellen fordulhatnak.28 A honoráciorok szavazati joggal való felruházásának két hulláma volt. Az első 29 30 Pest megye 1841-i példáját követte, a második az 1844: 5. tc. hatására keletkezett. A szavazati jogot nem adták meg valamennyi honoráciornak, csak azoknak, akikről feltehető volt, hogy felfogásukban, politikai céljaikban már asszimilálódtak a nemesi értelmiséghez. Ezt bizonyítja mindenekelőtt a többieknek mintául szolgáló pesti statútum, amely különbséget tesz pestvárosi és vidéki honoráciorok között, és a vidéki orvosoknak és ügyvédeknek nem ad szavazati jogot. Gondosan ügyeltek arra, hogy a nem-nemes értelmiségi proletariátus ne szerezhessen politikai jogokat. Végeredményben alig volt megye, ahol a honoráciorok a nekik biztosított szavazati joggal valóban élhettek is, és csak Pest megye nem vonta vissza felsőbb nyomásra erről szóló statútumát. A honorácioroknak szavazati joggal való felruházását tehát a nemesi ellenzék kezdeményezte, nem a honoráciorok felemelése, hanem saját erejének és befolyásának növelése céljából. Azonban, mint köztudomású, az ellenzék széles társadalmi alapját nem a honoráciorok, hanem a reformkor legvégén Kossuth agitációjával mégiscsak megnyert kisnemesi tömegek adták meg. Meg kell jegyeznünk, hogy a hivatalos iratokból és egykorú újsághírekből az tűnik ki, hogy az ország egyes megyéiben a honoráciorok szavazati joga kérdésében a legnagyobb összevisszaság uralkodott. Kétségtelen, hogy a kormány nem a honoráciorok egyes rétegeinek szavazati joga ellen lépett föl, hanem csupán a fennálló helyzet megváltoztatása ellen. Magatartásának tehát nem volt elvi alapja. Pest megye statútumával kapcsolatban a sajtó is élénken foglalkozott a honoráciorok kérdésével. A Pesti Hírlapban megjelent kisebb vita-cikkeken kívül3 1 Mráz Mihály pesti plébános terjedelmes röpiratban szállt síkra a római katolikus nem-nemes káplánok szavazati jogáért,3 2 konzervatív részről pedig gróf Dessewffy Aurél szögez-28 Kovács Ferenc: Az 1843-44. évi magyar országgyűlési alsó tábla kerületi üléseinek naplója. Budapest, 1894. IV. k, 384. 1. 29 Pest: Orsz Lt. Nádori. Prot, congr. Pest. 1841. 1123., 2211., 2222., 2242. sz. és Orsz. Lt. Canc. 132/1848.Bihar: Orsz. Lt. Helytt. Dep. Pol. Com. 1842. F. 1. P. 192. 1843. F. 1. P. 21., 80. 1844. F. 1. P. 90. Várm. oszt. 1845. 1. к. 3., 152:, 167., 250. t. Borsod: Orsz. Lt. Helytt. Dep. Pol. Com. 1842. F. 67. Canc. 3200/1842. Zala: Orez. Lt. Canc. 17.028/1842, 4888/1843. Helytt. Várm. oszt. 1845. 1. к. 44., 173. t. Vas: Orsz. Lt. Cane. 9112/1842., 17.272/1842. Ugocsa: Orsz. Lt. Canc. 17.032/1841. Torna: Orez. Lt. Canc. 8985/1841. 30 Bács: Orsz. Lt. Helytt. Várm. oszt. 1846. 1. к. 71., 168., 192. t. Gyór: Orsz. Lt. Helytt. Várm. oszt. 1845. 1. к. 98., 144. t. 1846. 4. к. 3. t. Összefoglaló jelentés: Orsz. Lt. Helytt. Várm. oszt. 1847. 1. k., 467. a. t. 31 Horváth Mihály abonyi káplán Nyílt levele a káplánok megyeszavazati jogáról. Pesti Hírlap. 1841. évf. 28. sz. Réső Ensel Sándor: Honoratiorok és választási jog. Pesti Hírlap. 1841. évf. 68. sz. Mráz Mihály: Néhány észrevétel Réső Ensel Sándor pestmegyei tb. úrnak a honoratiorok szavazási ügyében közlött felszólaltára. Pesti Hírlap. 1841. évf. 77. sz. 32 Mráz Mihály: Országos nemes-e a magyar alsórendű pap? Értekezés. Pesten, 1842.
