Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 403 102 1233-ban új földet ad az apátságnak. Ezen az oklevelén, amely már nem chirographum, egyedül az ispán pecsétje függ, tanúkul azonban az öreg és ifjabb királyt, a pápai követet, az érseket és még négy más előkelő embert kért föl. A következő ispáni oklevelek se chirographumok többé, valószínűleg azért, mert írásbeliségük akkor már a nagybírák gyakorlatához igazodott. Ilyenek: Osl 1230-i,10 3 Tristanus 1255-i, 104 és a Miskolc-nembeli B(enedek) 1257-i adománylevele.10 5 A méltóságot nem viselő nemesek rendszerint csak akkor csináltatnak pecsétet, ha legalább ideiglenes jellegű hivatalhoz jutnak. Magánokleveleik is igen ritkák. Az 1206-18-as évekből Iwan miles oklevelét ismerjük.10 Iwan vitéz végrendelkezik benne, és valamelyik egyház javára is juttat adományt. Oklevele chirographum, s rajta, a sajátja mellett, az érdekelt egyház pecsétjét is megtaláljuk. Codex-írásából és a második pecsétből arra következtethetünk, hogy miként Bors comes 1222-i oklevelét, ezt is az érdekelt egyház állíthatta ki. Más miles és nemes pecsétje, oklevélen, hitelesítő pecsétként alkalmazva, a XIII. század folyamán, eddigi tudomásunk szerint, nem fordul elő. Ha valaki közülük mégis magánoklevél kiállítására szorul, valamelyik hivatalt viselő rokonának a pecsétjét kéri kölcsön. Ezt bizonyítja például Fábián Esztergomi miles esete, aki oklevelét, mivel nem volt saját pecsétje, testvérének, Marcell ispánnak a pecsétjével erősítette meg.107 A nehézséget néha közös családi pecséttel hidalták át. Ilyet használtak például 1290-ben Bogomér liptói ispán fiai.10 8 Nemes asszonytól való oklevelet, a XIII. századból, csak egyet ismerünk: ez A(nna) asszonyé, Bors comes hitveséé, 1231-ből, mely az esztergomi érsek pecsétjével volt megerősítve.109 A XIII. század közepe táján az adományokról szóló magánoklevelek egyre ritkulnak, mert az ilyen ügyek írásbafoglalását ekkor már a hiteleshelyek vették át. Jól illusztrálja a fejlődés ez irányát Péter fia János várjobbágy esete, aki 1291-ben végrendeletét a saját pecsétjével csak lezárta, s a hiteles oklevél kiállítását a győri káptalantól kérte. 10 A magánpecsét akkor már nem volt közhitelű. A század elején is csak a viselt méltóság adott súlyt a magánoklevélnek, amelyet azonban a magánpecséttel együtt a középkorban nálunk végleg sohasem ismertek el autentikus írásnak. Mert a XII-XIII. század fordulóján hozzánk is eljutott a kánonjognak az autentikus pecsétről szóló tana, amely hosszas fejlődés során időnkint nálunk is megrostálta a pecséteket és velük az okleveleket. E tan középkori fejlődésének magyar csapadékát Werbőczy foglalta össze Hármaskönyvében. Szerinte a pecsét kétféle: hiteles és nem hiteles. „Hiteles, mintegy közhitellel felruházott az, amelynek hinni kell. Ilyen van a fejedelmeknek, az ország rendes bíráinak, valamint a káptalanoknak és konventeknek. A levélre helyezett ilyen hiteles pecsét, minden tényt, mi azokban a levelekben kitélu2 Dl. 106. sz. 103 Dl. Mdz. torzsa. 1230. 104 Wenzel: ÁUO. XI. 422. 1. 105 Dl. 219. sz. 106 Dl. 782. sz. 107 Kumorovitz: Pecséthasználat 50-51. 1. és 209. sz. jegyzet. 108 Uo. 51.1. 109 Dl. 164. sz. 110 Wenzel: ÁUO. V. 53. 1.
