Századok – 1989
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3
34 LACKÓ MIKLÓS Az iskolázottsági színvonal legmagasabb arányait egy csillaggal, legalacsonyabb arányait egy kereszttel jöltük a különböző iskolai kategóriákban. A legfeljebb 4 iskolai osztályt végzettek a legnagyobb arányban a háztartásbeli, a mezőgazdaságban dolgozó, valamint a szakképzetlen munkás szülőtől származottak között fordultak elő; a legkisebb mértékben az altiszti, közlekedési dolgozó (függő félproletár), a tisztviselő-értelmiségi, s a szakmunkás családból származók között. 5-6 elemit a legnagyobb arányban a szakképzetlen munkások, a mezőgazdasági foglalkozású, s az önálló iparos apák fiai végeztek. 6 iskolai osztálynál többet elsősorban a függő félproletárok fiai (63,1 százalék), a tisztviselő-értelmiségi családból származottak - egyébként igen szúk körű - csoportja (54,3 százalék), s a szakmunkások fiai (37,8 százalék) jártak; a legkevesebbet természetesen a mezőgazdaságban dolgozó s a tanulatlan munkásszülők gyermekei. A két szélső pólus között majdnem nyolcszoros volt a különbség. Ha az iparosok és szakmunkások közötti - mint már utaltunk rá, nem túl éles - státuszkülönbségtől eltekintünk, s a szakmai összetételt vesszük szemügyre, úgy még differenciáltabb képet kapunk: a vas-gépipari szakmákban dolgozó apák fiainak több mint 46 százaléka végzett 6 iskolai osztálynál többet, de a nem vas-gépipari szakmákban dolgozó szakképzett apák fiainak csak nem egészen egynegyede, s az öntők, kovácsok fiainak még ennél is kisebb része. A felmérés arra is rámutatott, hogy a gyár szakképzett munkásainak nagyobb része, az idősebb dolgozók még nem végeztek tanonciskolát; szakmájukat túlnyomórészt tanoncként, de csak a közvetlen gyakorlati tapasztalatszerzés útján sajátították el. A szakmunkások 36, a tanoncok 75, a tanulatlan dolgozók 9,6 százaléka járt tanonciskolába vagy végzett valamilyen szaktanfolyamot; a szakképzett munkát nem igénylő munkahelyen dolgozó képzett munkások túlnyomóan a vas-gépipartól távol álló kisipari szakmát cserélték fel gyári munkával. Minden eddigi adatunk, akár a szakképzettségről, akár a szakmai összetételről, a bérviszonyokról vagy a származásról és iskolázottságról volt is szó, a gyár munkásainak igen nagyfokú rétegzettségét mutatta. S noha a munkások társadalmi helyzetének közös jegyeit - bérmunkás mivoltukat -, s ebből eredő közös érdekeit (akár tudatosodott ez bennük, akár nem) egyáltalában nem vonjuk kétségbe, e differenciált, több szempontból hierarchikus rétegzettségnek mégis nagy jelentőséget tulajdonítunk; a különbségek a műveltség, a mentalitás, a politikai kultúra területén egyaránt megmutatkoztak. Műveltség, politikai kultúra A műveltség egyéb összetevői, s a politikai kultúra megközelítéséhez a gyári munkásfelmérés három adatcsoportja áll rendelkezésünkre. Az egyik a munkások olvasottságára, irodalom iránti érdeklődésére, irodalmi kultúrájára vonatkozik. A másik - és a legfontosabb - terület az újságolvasás elterjedtsége és megoszlása. A harmadik a megkérdezett munkások társadalmi szervezetekhez való tartozására, egyesületi életére vonatkozó adatcsoport. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy ezekkel az adatokkal csak igen hiányosan közelíthetjük meg a munkásműveltség területeit, annál is inkább, mert a
