Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 393 létről szóló okleveleket különböztetünk meg, s ugyanezekben a műhelyekben láttak napvilágot korszakunk perjogi írásbeliségének a produktumai is. 7. Most már az a kérdés, hogy miért nem gyökeresedett meg, és nem fejlődött tovább a XI. századvégi pecsét nélküli magánoklevél. Vagy miért szorult rá az ingatlannal kapcsolatos írásbeliség oly sokáig a királyi pecsétre? Ez két okra vezethető viszsza: az egyik az ingatlanvagyon elidegenítési, adományozási és örökösödési jogának sajátos hazai alakulása, a másik pedig a külföldi oklevelesgyakorlat hatása.5 Szent István törvényei létrehozták a magánbirtokot, a családi vagyont, a teljes szabadrendelkezési joggal. Megállapította azt is, hogy a birtokos kinek adhatja vagyonát: feleségének, fiának, rokonainak, vagy az egyhának. Az egyházi vagyont a király oltalmába helyezi, akinek úgy kell ügyelnie rá, mint a sajátjára. Szent László fenntartja Szent István rendelkezéseit, de még jobban hangsúlyozza az egyházi vagyon elidegeníthetetlenségét.5 8 Kálmán koráig általánosságban mindenki, úgy látszik, szabadon is igyekezett rendelkezni vagyonával. Bizonyítja ezt az a sok adomány, amelyet Szent István óta az egyház javára tettek. Az egyházak éltek is a Szent Istvántól biztosított királyi oltalommal, ezért is kértek nyert adományaikról királyi oklevelet. A Radó-, Atha-, Péter- és Guden-féle oklevelekből viszont arra is következtethetünk, hogy már kezdetüktől fogva jelentkezhetett új örökösödési jogunkban egyrészt a régi nemzetségi jog igénye, másfelől pedig a nyugatias hűbérjogi megkötöttség, az aviticitas és fiscalitas elve,5 9 s végül mind a kettő Kálmán törvénykönyvében is kapott helyet. így az I. törvény 20. cikkelyében Kálmán elrendeli, hogy „minden Szent István ajándékozta birtok az emberi utódlás bármely örökösét megillesse; a többi királyoktól adott birtok azonban csak atyáról fiúra szálljon, s ha ez nincs, következzék a férfitestvér, és ennek halála után az ő fiai se rekesztessenek ki az örökségből. Ha férfitestvér nincs, akkor az örökség a királynak jusson". A 21. törvénycikkben pedig: „Vásárolt örökség egy örököstől se vétessék el, csak igazoltassék, tanúskodással, végrendelettel."60 Kálmán törvénye az egyházat annyiban érintette, hogy „a királyi ado-57 Ene a kérdésre már Szentpétery rámulatott. Oklevéltan 48. 1. - Ld. még Kumorovitz: Pecséthasználat 17. §. 58 Erdélyi L.: Az egyházi vagyon eredete és jellege Magyarországon. Budapest, 1913. 24. 1. (Egyházi vagyon.) - Szt. István I.: 1., 2., 6. és 7. е.: II.: 1. és 2. c.; Szt. László I.: 23. c. - Meg kell jegyeznünk, hogy itt csak a XI-XII. századi birtokjogra (és csak diplomatikai vonatkozásban) vagyunk tekintettel. Erdélyi adatain és az okleveleken kívül véleményünk megformálásában Murarik A. (A szabad rendelkezési jog Szent István törvényeiben. Századok 1934. Pótfüzet) és Váczy P. (A hűbériség szerepe Szent István királyságában. Századok 1932. 9-10. sz.) Walferus E. (Nemesi birtokjogunk kialakulása a középkorban, Századok 1931. 134-167. 1.; 259-272. 1.) cikkeire, továbbá Eckhart F.-nek Somogyi F. könyvéról (Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000-től 1715-ig) a Századokban (1938. 80-87. L.) megjelent bírálatára támaszkodtunk. 59 Erre utal a már bennük, de főleg a későbbiekben szereplő királyi engedélynek (licentia, consensus) s szülők, rokonok, gyermekek és testvérek hozzájárulásának az emlegetése. A magyar példák mellett olv. még Luchaire-aek a 66. sz. jegyzetben i. művét. (172. 1.) 60 I. 20.: „Possessio quelibet a sancto Stephano data humane successionis quoslibet contingat successors vei heredes. Possessio vero ab aliis regibus data de fratre descendat ad filium, qui si defuerint, succédât germanus, cuius filii eciam post mortem illius non exheredentur. Germanus autem predictus si non inveniatur, regi hereditas deputetur". I. 21.: „Hereditas emptitia nulli heredi aufferatur, sed tantum eodem testimonio confirmetur".
