Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
390 KUMOROVITZ L. BERNÁT s a hiányt Vidó így pótoltatja. Hasonló a helyzet a Benedek ispán 1171-i végrendelkezésénél is.41 Ezt is Becen nótárius fogalmazta a kancellária szokott stílusában,4 2 de a végén Benedek is megszólal benne, hogy valamit erőteljesebben kiemeljen.4 3 A gyakorlat azonban ekkor még nem egységes, mert utána a Caba-féle oklevélben ismét csak a végrendelkező fél szólal meg. Végleg lezárják a fejlődést Simon mester veszprémi kanonok (1174-1178) végrendelkezéséről (?) és Marcell prépost nejének, Froa asszonynak a birtokeladásáról készült (1181) oklevelek, melyek már egyedül csak a király nevében vannak kiállítva.4 4 A Caba oklevelével tehát a magánjogi természetű intézkedésekről szóló magánszerkesztésű királyi pecsétes oklevélfajta megszűnik, s a Fulcerius prépost, Vidó, Benedek ispán, Simon kanonok és Froa asszony rendelkezéséről szóló oklevelekkel a királyi pecsétet használó magánjogi írásbeliség az udvari oklevéladásba torkollik. Velük, úgy látszik, Becen notariusnak a kezdeményezésére, a sor harmadik csoportjaként, az eddigi kísérletezést és ingadozást lezárva, megszületik az egységes szerkezetű királyi oklevél. A végrendeletük vagy adományuk stb. írásba foglalásáért a királyi kancelláriához forduló felek az őt kiszolgáló notariusnak ezóta nem szerkesztőtársai többé, hanem csak ügyük előadói. Úgy látszik, Froa asszony oklevelének a királyi írásbeliségre vonatkozó passzusa a komoly reform szándékából íródott,45 s az eddig ingadozó gyakorlat a kancelláriával együtt III. Béla alatt tényleg megszilárdult. Mivel a királyi kancellária a magánjogügyletek egy fontos részének a saját írásbeliségébe való bevonásával új munkát vállalt, királyi megerősítésük „ezentúl úgy történik, hogy a megerősítő oklevél a király nevében van fogalmazva; ő beszéli el a jogi cselekmény megtörténtét, s a királyi megerősítésnek ez a módja ettől kezdve véglegessé is válik.46 Ez az újítás azért logikus, mert a királyi licentiával történt magánadományozásoknál és végrendelkezéseknél az adományozó akarata az örökösödési jog szempontjából nem egészen szabad, s a királyi kegy éppen a közvagy nemzetségjogi akadályt szünteti meg. Nélküle az ilyen rendelkezés sebezhető volna. A felmentés igazolásának a korábbinál kétségtelenül kifejezőbb írásformája a királyi oklevél. 5. A mások magánjogi cselekményéről, de királyi pecséttel ellátott oklevelek, mint már említettük, azon az alapon választhatók el a királyi oklevelektől, hogy bennük, a jelzett kivételektől eltekintve, általában az intézkedő fél, az oklevél (egyik?) szerzője beszél. Eltérő esetekben már nehezebb a dolog, de szerencsére, mint ugyan-41 Szentpétery: Krit. j. 116. sz. 42 „Scriba regis scripsit Benedicto." 43 „De cetero eeiam scire debetis, quod ego Benedic filium fratris mei Egidium mihi in filium adoptions elegi, dedique, sibi tria predia: Bala, Kophus, Luos." (Jakubovich-Pais: Ó-magyar olvk. 47. 1.) 44 Szentpétery: Krit. j. 126. és 130. sz. 45 íme a híres arenga: „Quoniam ex defectu nature humane in memóriám rerum preteritanim per temporum successus de facili surrepit oblivio, dignum est scripto supportari et confirmari, quod inter légitimas contractum est personas. Quatinus scripti confirmatione et virorum idoneorum testificatione inviolabiliter constet inconcussum, quod ego B. illustrissimus rex Hungáriáé considerans et in futurum mee regie maiestati precavens, ne aliqua causa in mei presentia ventillata et definita in irritum redigatur, necessarium duxi, ut negotium quodlibet in audienta celsitudinis mee discussum scripti testimonio confirmetur". Fejérpataky L.: III. Béla király oklevelei, Budapest, 1900. 29. 1. 46 Szentpétery: Oklevéltan 61. 1. A bevezető Ego-t felváltja a Nos.
