Századok – 1989
Tanulmányok - Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar írásbeliség kialakulása III–IV/381
A KÖZÉPKORI MAGYAR ÍRÁSBELISÉG 385 megindulása óta folyvást értékesítette, míg csak maga is hatalmas és dús lombozatú fává nem terebélyesedett. 3. Szent László és Kálmán törvényei s egyéb XI. század végi és XII. századi adataink az írás további térfoglalásáról s a nem királyi pecséthasználat megindulásáról tanúskodnak. A somogyvári alapítólevél (1091) például úgy rendelkezik, hogy a francia anyaapátság szerzetesei Somogyvárott, s fordítva, s somogyváriak Saint Gilles-ben csak megerősítő pecséttel ellátott ajánló (elbocsátó) levél kíséretében telepedhetnek meg.2 Ez a kánonjogi előírás tehát a somogyvári francia bencésekkel kerül hazánkba.2 Rövidesen általános jellegű intézkedés formájában átveszi az első esztergomi zsinat is (XIX. c.), elrendelvén, hogy a más püspökségéből vagy idegenből jött papokat szintén csak akkor szabad alkalmazni, ha elbocsátólevelet hoztak magukkal. 4 A XX. c. előírja, hogy a püspökök egymáshoz csak pecsétes írással ellátott követeket küldhetnek;25 a 34. c. szerint pedig excommunicatiót a püspökök a királlyal és püspöktársaikkal írásban kötelesek közölni.2 6 Igaz, hogy püspöki írás ebből az időből nem maradt ránk (külföldön is csak emlegetik őket2 7 ), mereven mégsem tagadhatjuk, hogy ilyen egyházkormányzati oklevelek valóban készültek is. Az említett rendelkezéseken kívül emellett bizonyít az a tény, hogy ma már aránylag elég sok XI. századi gyűrűspecsétet ismerünk. Ha nem használták volna őket, főpapjaink megelégedtek volna a mindenesetre díszesebb drágaköves gyűrűikkel.2 8 Annak tehát, hogy az ilyenfajta oklevelek nem maradtak fenn, nem az lehet az egyetlen oka, hogy nem is állítottak ki ilyeneket, hanem inkább az, hogy nem birtok vagy más örökjog biztosítására készülvén, időre szóló rendeltetésük betöltése után nem őrizték őket. 9 Hasonlóképpen a XI. és XII. század fordulójáról már van adatunk arról is, hogy az előkelőbb állami funkcionáriusok közül többen tudtak írni, vagy legalábbis Írnokot tartottak, vagy ha írásra volt szükségük, ilyenhez fordultak segítségért. Szent László II. törvénye (2. c.) például a Sarkas iudex korában foganatosított szolgaösszeírásról emlékezik meg. Kálmán I. 79. tc.-e előírja, hogy az ispánok a beszedett dénáradóról jegyzéket készítsenek, s küldjék föl Esztergomba. Lehetséges, hogy ez a kívánalom is csak jámbor óhaj, de esetleges végrehajtásának a lehetőségét mégsem tagadhatjuk, fő" sancitum est. ut nullus omnino monachus de monachus. S. Egidii vallis Flaviane sine litteris commendatitiis et sigillo confirmative) in Sumiciensi congregatione recipiatur. Et idem decretum de Sumiciensibus apud S. Egidium observetur." (Marczali H.: Enchiridion 100-102. I.) 23 Ez a rendelkezés Szt. Benedek regulájából való. 61. fejezetében a következőket olvassuk: „Caveat autem abbas, ne aliquando de alio nolo monasterio monachum ad habitandum suscipiat sine consensu abbatis eius aut litteris commendatitiis, quia scriptum est: Quod tibi non vis fieri, alio ne feceris". Molnár В.: Szent Benedek rendszabályai. Pannonhalma, 1929. - Hogy pedig a bencés apátok már ebben az időben is írtak, az kétségtelen. 1074-ben például Vilmos szekszárdi apát írásban értesíti Géza herceget az ellene és László ellen készített cselről (Scriptores I. 381. 1.). s ugyanakkor Gézánál teljesített szolgálatok „Iwanka clericus litteratus. (uo. I. 385. 1.) 24 „Nullus clericus de alio episcopatu vei provincia sine commendatitiis litteris suscipiatur." 25 „Episcopus ad episcopum sine litteris (et) sigillo legacionem non mittant." 26 „Si quem episcopus excommunicaverit, hoc regi et fratribus suis, datis litteris, indicet." '7 Boiiard, A. Manuel de diplomatique française et pontificale. Paris, 1929. 356. 1. 2. sz. jegyzet. "8 Kumorovitz L. В.: Pecséthasználat 25-26. 1. 29 Kumorovitz L. В.: A Kálmán-kori „cartula sigillata". (Turul 1944-46) 29. és 6. sz. jegyzet.
