Századok – 1989

Tanulmányok - Benkő Loránd: Maros- és Udvarhelyszék település- és népiségtörténetéhez III–IV/343

MAROS- ÉS UDVARHELYSZÉK TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 347 ez a vidék is nagyrészt benépesültnek vehető. De hogy e területen a lakosság megtelepülése már jóval előbbre tehető, arra az itteni -i képzős helységnevek mutatnak rá. E névtípusnak itt van a legkeletibb határa, a Székelyföld belsejében ezek már sehol sem jelentkeznek. A két Teremi és Uraj csupán a Székelyföld nyugati határán fekszenek, de a törökdúlások idején elpusztult Sárvári már jól bent van Marosszéken, a Maros-Nyárád vízválasztó nyugati részén. A régi típusú nevek közül az -i képzősöknek van a legnagyobb korhatároló értékük, mert a XII. század elején túl már nem keletkeztek. A magyarság tehát legkésőbb a XI. és XII. század fordulója körül, de valószínűleg már valamivel korábban is jelen van e területen, a Maros és Nyárád mocsaras völgyeit kivéve. A Székelyföld más részeihez viszonyítva a magyar nyelvű lakosság e vidéken való jelentkezése feltűnően korai. Udvarhelyt már más a helyzet. Általában az egész Udvarhelyszék az új helységnévtípusok hazája; itt csak elvétve bukkanunk egy-egy régebbi típusú névre. De a mai Udvarhely megye délnyugati sávján, melynek egy része régen nem tartozott Udvarhelyszékhez, csupa régi típusú településnévre akadunk: Csőd, Zsákod, Bordos, Derzs, Erked, Ége, Dálya, Petek, Bene, Zsombor; Sárd, Kányád, Lokod. E terület feltétlenül korábban népesedett be, mint a szék többi része, de valószínűleg később, mint Marosszék nyugati fele; itt ugyanis -i képzős helységnevet már nem találunk. Udvarhely e délnyugati peremvidékének a benépesedése a XII. század legelejére tehető. Marosszék a mezőségi, Udvarhelyszék a Maros-Küküllő vonaltól délre lakó magyarsággal érintkezik. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a két szék nyugati részének megszállása időbelileg egybeesik a szomszédos területek magyarságának megtelepedési idejével. Kétségtelen tehát, hogy Marosszék és Udvarhely említett nyugati vidékeinek a benépesülését nem lehet elválasztani a magyar terjeszkedéstől. De vannak más bizonyítékaink is. A településnevekben fönnmaradt személynevek a települések alapítóinak, első birtokosainak a nevét őrzik, belőlük tehát a megtelepülő népességnek, illetőleg vezetőrétegének faji hovatartozására következtethetünk. Ha megvizsgáljuk azokat a személyneveket, amelyek területünk nyugati részének helységneveiben fönnmaradtak, láthatjuk, hogy a székelység régi személynevei közt sehol sem találjuk nyomukat. Ezzel szemben a két széknek azokon a területein, ahol az újabb helységnévtípusok uralkodnak, vagy vegyesen vannak a régi és új típusú nevek, ott a településnevekben fönnmaradt személynevek szinte kivétel nélkül fellelhetők a székelység középkor-végi személynév- és újkor eleji családnévanyagában. - A székely Mezőségnek egyetlen ilyen személyneve nem mutatható ki a székelységnél, még az egyházi eredetű Sámson sem. A Maros-Nyárád vízválasztó dombvidékhez kapcsolható személynevek közt is csak a déli, Nyárád völgyéhez közel eső területen találunk három székelyes nevet, ezek: Koronka, Vácmán és Tompa. - Udvarhely délnyugati peremén is ez a helyzet. A régi típusú helységnevekben megőrződött személynevek sehol sem találhatók meg a székely régiségben, a magyarságnál azonban kimutathatók. - így a településnevekben fönnmaradt személynevek székely és magyar csoportja körülbelül úgy oszlik meg, mint ahogy a régi és új településnév-típusok szétválnak egymástól. Világosan kitűnik mindebből, hogy a két szék nyugati részein nem székelyek voltak a településnek alapítói, illetőleg első birtokosai.