Századok – 1989
Tanulmányok - Gyóni Mátyás: A kievi ősévkönyv volochjai III–IV/298
A KIEVI VOLOCHOK 331 bábeli nyelvzavar után „sok évvel" letelepedett a későbbi bolgár—magyar Dunamellékre, „Illyricum"-ba, illetőleg „Noricum"-ba. Elbeszélésükben megfogható történeti csomópontok csak a bolgárok 679/80-i al-dunai honfoglalása, a magyarok 895/6-i közép-dunai honfoglalása s a volochok e két időpont között történt támadása volt a dunai szlávságra, mellyel az Elbeszélés írójának hite szerint e szlávság széttelepülését és differenciálódását előidézték, s akiket a magyarok 896 után űztek el a Duna-mellékről. Melyik, a történelemből ismert nép lehetett ez a 680—896 között támadó Волохы nép? A régibb megoldások többségének az a gyengéje, hogy nem a Kievi ősévkönyv szövegének elemzéséből, forrásainak kimutatásából indultak ki, hanem általában éppen az Elbeszélés ismételt felhasználása és Georgios Hamartolos egy adatának téves belekeverése miatt zavarossá vált III. idézetre építettek, holott ez Nestor forrásában, az Elbeszélésben tulajdonképpen benne sem volt. E régibb megoldások közül magától elesik most már a kelta-gall, a római, a gót, a longobard és a geta megoldás, mert a Kr. е. IV—III. században támadó kelták, a Kr. u. II. században támadó rómaiak, a Kr. u. III—IV. században a Duna-melléken szereplő nyugati és keleti gótok, a Kr. u. IV—VI. századi longobárdok és a Kr. u. V—VI. századi Marcellinus comes-féle „geták" (akikről különben kiderült, hogy szlávok voltak, vö. L. Niederle, i. m. 61.), nem azonosíthatók a 680—896 között támadó, s utóbb a magyaroktól elűzött „volochok"-kal. Elesik a bolgár megoldás is, hiszen az Elbeszélés és Nestor nagyon jól ismerik a bolgárokat, nevükön nevezik őket, s csak egy támadásukról tudnak a Duna-vidék ellen: a 679/80-i al-dunai bolgár honfoglalásról. De magától elesik a román megoldás is, mert a szlávság egységét szétrobbantó s a magyaroktól elűzött volochok az Elbeszélés és Nestor szerint ugyanaz a nép voltak. Mivel a szláv egységet szétfeszítő volochok a rómaiak — mint éppen az előbb láttuk — nem lehettek, nem lehettek ezek leszármazottai (az erdélyi, regáti és az állítólagos pannóniai románok) azok a volochok sem, akiket a magyarok űztek el. Akár a dáciai kontinuitás, akár a Balkán-félszigetről történt immigráció elmélete alapján álljon is a kutató, nem tud a történeti forrásokból olyan vlachokat kimutatni, akik 680—896 között nagy támadást intéztek volna a duna-melléki szlávság ellen, s azután e területen államvezetők módján uralkodtak volna. A volochok kilétének megoldásában tehát magának az Elbeszélésnek a történeti magva a következő követelményeket állítja: Olyan nép volt a voloch, mely az al-dunai bolgár honfoglalás, 680 után rátámadt a duna-melléki szlávságra, közéjük telepedett, erőszakoskodott rajtuk, népmozgalmat idézett elő körükben s államvezető módjára uralkodott e területen mindaddig, amíg a magyarok 896 után el nem űzték. Ezeknek a követelményeknek csak a frank megoldás felel meg, mely az Elbeszélés, illetőleg a Kievi ősévkönyvből vett II—IV. idézetünk volochjaiban Nagy Károly Frank-Római és utódai Keleti-frank birodalma keleti, duna-vidéki tartományainak vezető néprétegét látja. Ezt a frank megoldást főként R. Roesler (i. m., i. h.). D. Trstenjak,58 58 Nestoroievi. Vlahi: Kres 6 (1886) 52 skk. Sajnos, ez a munka hozzáférhetetlen maradt számomra, csak A. A. Sachmatov ismertetéséből ismerem. D. Trstenjak megoldása annyiban tér el a szigorú értelemben
