Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

26 LACKÓ MIKLÓS Jellemző a szakmai sorrend: az egy családra jutó heti kereset 12,5 pengő alatt maradt (tanoncokkal együtt) a magasan kvalifikált vas-gépipari szakmunkások 26,5 százalékánál, az öntők, kovácsok majdnem 40, a lakatosok 41, a kisipari szakmunkások majdnem 79 százalékánál; a magasabb 17,5 pengő feletti egy főre jutó kereseti kategóriába tartozott a kisipari szakmunkások 5,3; a lakatosok közel 20; az öntők, kovácsok 29, a jól kvalifikált gépipari szakmunkások 30 százaléka. Lakáshelyzet, lakásméret A Hofherr-Schranz gyári munkásfelmérésnek a lakáshelyzetre vonatkozó adatai közül nem a lakások felszereltségére vonatkozó adatokat dolgoztuk fel, hanem elsősorban a lakásnagyságról, a lakásjogcímről, a laksűrűségről, a lakbérek nagyságáról (s ezeknek a szakképzettségi, szakmai, topográfiai viszonyokkal való összefüggéséről) szóló adatokat. A lakásviszonyok - adataink újra aláhúzzák - a munkásság életviszonyainak, életvitelének egyik legfontosabb összetevőjét alkották; mikrovizsgálatunk lehetővé teszi, hogy a lakáskérdés eddig számszerűen szinte megközelíthetetlen vonatkozásait is felvessük. Vizsgált gyárunk munkásainak 9,1 százaléka egy helyiségből (csak konyhából vagy csak egy szobából) álló lakásban lakott; több mint 76 százalékának egy szoba konyhás, 14-15 százalékának két vagy több szobás lakása volt. Itt megjegyzendő, hogy két szoba-konyhásnál nagyobb lakásban a munkások olyan elenyésző része lakott, hogy külön részletezésüket minden további nélkül mellőzhetjük. Érdekes összefüggésekre vet fényt, s majd a további elemzésnél bizonyosodik be jelentősége, hogy a gyár munkásai milyen jogcímen laktak lakásukban: járandóságként kapta 4,4%, bérelte 49,6%, sajátja 19,2%, albérlő 6,0%, ágybérlő 1,4%, családtag 19,3%. Ha meggondoljuk, hogy a családtagok jelentős része önálló lakással természetszerűen nem rendelkező tanonc vagy - kisebb részben - egészen fiatalkorú munkás volt, viszont a tanoncok és ifjúmunkások egy pontosan meg nem határozható része a családja tulajdonában lévő lakásban lakott, úgy a saját tulajdonú lakással rendelkező munkások aránya néhány százalékkal magasabbra tehető (kb. 24-26 százalékra). Ezt támasztják alá a lakásjogcím és a lakásnagyság összefüggését mutató adatok: (Táblázatot lásd a következő oldalon) A táblázatból kiderül, hogy az egy helyiségből álló - lakásnak szinte csak idézőjel között nevezhető - lakóhely mint a munkások bérleménye, aránylag ritka; az átlagot meghaladó mértékben „szolgálati" lakás volt, nyilván főleg a gyárban vagy a gyár körül különböző - szakképzettséget nem igénylő - őrző, takarító, szolgai munkát végzők számára (jellemző, hogy ilyen juttatott 1 helyiséges lakásban arány-