Századok – 1989
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3
24 LACKÓ MIKLÓS ségi összetételüknél fogva - valamivel magasabb bért kaptak a vidéken (a budapesti nagy munkásövezeten kívül) lakóknál: a fővárosban lakók közül 42 P-nél többet keresett a munkások közel 18 százaléka (szemben a 11,6 százalékos gyári átlaggal); e viszonylag magas bérkategóriába a nagybudapesti lakos szakmunkások 30,6 százaléka tartozott. A képzetlen munkások között eltérés lakóhely szerint kevéssé mutatható ki. Bizonyos fokú összefüggés állt fenn születési hely és kereset között is - ennek hátterében ugyancsak elsősorban szakképzettségi és szakmai tényezők álltak: a magasan kvalifikált szakmákban, illetve a különböző szakmák gyáron belüli elitjében több volt a Nagybudapesten született dolgozó. A magas bércsoporthoz (a heti 42 P-nél többet keresőkhöz) gyári átlagban, láttuk, a munkások 11,6 százaléka tartozott, de a nagybudapesti születésűek 17,9 százaléka, a Pest megyei születésűeknek azonban csak 5,6 százaléka, s az egyéb helyen születettek 9,5 százaléka. Kiegészítő jövedelmek. Egy főre jutó kereset Vizsgált gyárunk munkásainak a fentiekben jellemzett kereseti viszonyai persze inkább más tényezőkkel összefüggésben mondanak valami jelentőset; a munkások tényleges életszínvonalának leírásához csak részben segítenek bennünket hozzá. Ebben a tekintetben csupán a legújabb - és nem csak a gyárunkra vonatkozó - reálbérkutatások eredményét említhetjük meg: a Vas- és Gépgyárak Országos Egyesülete szerint a budapesti és Pest környéki gépgyárak munkásságának órabére, 1925-höz képest, 1939-ben átlagban valamivel több mint 9 százalékkal volt magasabb; s mivel a Statisztikai Hivatal és a szakszervezetek nagyjából azonos véleménye szerint, 1939-ben a lakbérrel együtt számított létfenntartási költségek indexe lényegében megegyezett az 1925. évivel - elmondhatjuk, hogy a gépgyári munkások reálbére 1939-ben kb. 9 százalékkal volt magasabb az 1925. évinél.9 A reálbér-növekedés - a nagy gazdasági válság súlyos évei után - az 1939-et megelőző néhány évre esett. Mivel a Hofherr-Schranz gépgyár az átlagost valamivel meghaladó béreket fizetett (főleg a szakképzett munkásoknak), az 1939-re becsült reálbért elfogadhatjuk vizsgált gyárunk dolgozóira vonatkozóan is. A munkások jövedelmi viszonyait befolyásolták a más, kiegészítő jövedelmek; ezek azonban vizsgált gyárunkban aránylag kevés dolgozót érintettek. Saját ingatlannal - házzal, földdel, teljesen ritka esetben legelővel - a gyár munkásainak öszszesen 24,2 százaléka rendelkezett; közülük azonban 12 százalék csak lakóházzal, 8 százalék némi ház körüli földdel (nyilván kisebb-nagyobb kerttel) is, s csupán 4-5 százalék volt azok aránya, akik igazi „kétlakiaknak" tekinthetők, akiknek földből származó jövedelme jelentősebb lehetett. Persze a ház és a kert magántulajdona is kihatott a munkás életszínvonalának alakulására: a saját házzal rendelkezőket nem terhelte lakbér, (a bérlakásban élők több mint 66 százaléka havi 20 P-nél magasabb lakbért fizetett), s a ház körüli kert a család élelmezésében is jelentős szerepet játszott. Ehhez viszont hozzá kell tenni, hogy a saját házzal, némi földdel rendelke-9 Pogány Ágnes: Munkabérek a két világháború közötti Magyarországon (kézirat).
