Századok – 1989
Tanulmányok - Szilágyi Loránd: Az Anonymus-kutatás újabb eredményei és problémái III–IV/273
290 SZILÁGYI LORÁND kérdéssel - áttérünk a második kérdéscsoport rövid ismertetésére. Azokra a színes márványból készített képekre, amelyek a kapu melletti fülkékben, valamint a templomban foglaltak helyet. E képek ikonográfiái azonosítását megkönnyíti az a körülmény, hogy az eredetiben az alakok neve meg volt jelölve s ez a forrásokban, ill. forrásokon legnagyobbrészt fenn is maradt s ezenkívül az ábrázolt alakok - mintegy az építésük korában fellendülő írásbeliség márvány-dokumentumaiképpen - egyéniségüket és munkájukat kifejező feliratokat is tartottak a kezükben. Ezek sorrendjét - a további problémák miatt - érdekes megismerni. A kapu melleti déli fülkében legfelül Dániel próféta állott, baljában tartotta feliratát. Alatta Zakariás próféta foglalt helyet. A sorban utolsó Izaiás próféta volt. - Az északi oldalon levő fülkében Keresztelő Szent Jánossal kezdődött a sor, jobbjával a timpanonra mutatott, baljában kibontott irattekercset tartott. (Ez a felirat - bár erősen megrongált állapotban - egyike annak a három felirattöredéknek, mely az „ékes kapu"-ból ma is megvan.) Alatta Ezékiel próféta állott, aki baljával felfelé mutatott, míg jobbjában jóslatát tartotta. Az alsó, harmadik kép teljesen elpusztult. - A déli kapufélen fent Szent Péter volt látható, jobbjában két kulcsot tartott, baljában feliratát. (Alakjának töredéke ma is megvan.) Alatta Szent János evangélista állott, míg a legalsó alak Szent Adalbert volt - a székesegyház védőszentje. Jobbjával áldást osztott, balja (és alsó teste) azonban már Széless idejében hiányzott. - Az északi kapufélen lent Szent Pál apostol állott. (Feje elég épen, ma is megvan.) Alatta Szent Máté evangelista, baljában kibontott irattekercs. A legalsó alak, akivel a képsorozat lezárul, Szent Miklós püspök volt. A jobbjában levő feliratot Széless már nem tudta elolvasni. A képsorozatnál - melynek Adalbert és talán Miklós püspök személyében megvannak a maga magyar vonatkozásai is - sokkal érdekesebbek a kapu felett található alakok, illetőleg jelenetek. A szemöldökgerenda alsó részén fehérruhás angyalok voltak ábrázolva, a külső részben pedig - kétségtelenül az építés idején uralkodó - III. Béla király és Jób érsek. A timpanon centrális helyén, trónon ülve, ölében a kis Jézussal, Szűz Mária volt látható, Széless szerint Szűz Mária kezében jogart és világalmát tartott, de ennek a Klimó-féle képen nincs nyoma. Mellette jobbra állott Szent Adalbert, jobbjában pásztorbottal, baljában feliratos lappal, melyet Szűz Mária felé nyújtott, a Szűz balján Szent István király állott, kezében szintén feliratos lappal. Szent István mögött albába és dalmatikába öltözött férfi állott, kezében karddal, míg Szent Adalbert mellett albába és miseruhába öltözött egyházi férfi baljával tömjénezőt tartva, jobbjában pedig misekönyvet (mint liturgikus írásbeliségünk első képzőművészeti emlékét). A porta speciosa-nak, úgy is mint műalkotásnak, úgy is mint történeti „forrásnak", a kapu-szerkezeten és díszítéseken kívül harmadik - s talán számunkra legfontosabb elemét - tehát az egyes képekhez kapcsolódó feliratok alkotják, amelyek még több szempontból (magyar epigrafia és paleografia, biblikus és liturgikus irodalom, oklevéltörténet, magyar verstan), hasznos adatokat szolgáltathatnak történettudományunknak. Összefoglalóan úgy jellemezhetjük őket, mint márvány-pendantjait azoknak az „örökre" szóló „in perpetuum" kiadott pergamen-lapoknak, melyeket a királyi kancellária a XII. század utolsó két évtizede óta mind nagyobb számmal kiad, követve a „legdicsőségesebb" Béla király elgondolását, aki „szükségesnek vélte", hogy minden, ami „királyi felsége jelenlétében tárgyaltatik", „az írás erejével"
