Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

A HOFHERR GYÁR MUNKÁSSÁGA AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉN 13 jrőteljesen tért hódított a fővárosi gyári munkások körében, s a 30-as évek végére tnár széleskörűen elterjedt gyakorlatnak tekinthető. Ugyanezt támasztják alá, s egyúttal a vizsgált gyári munkásság jellemző családtípusára is némi fényt vetnek azok az adatok, amelyek a munkáscsaládban élők számát és arányát összegzik. Szakképzettségi státusz - a családban élők száma (százalékban) 1 fő 2 fő 3 fő 4 fő 5 fő 6 fő 7 fő 8 vagy több fő Szakmunkások (tanonсок nélkül) 3,3 25,7 35,6 19,2 7,5 6,9 0,9 0,9 Betanított és gépmunkások 1,9 30,4 29,8 19,9 10,6 5,0 1,2 1,2 Segédmunkások, napszámosok 5,2 24,8 28,4 18,9 11,9 5,2 1,9 3,7 Ha a táblázatba foglalt adatokat tovább egyszerűsítjük, a következő képet kapjuk: 1 -4 fős 5 fős vagy annál családban élt nagyobb családban élt Szakmunkás (tanoncok nélkül) 83,8 16,2 Betanított és gépmunkás 82,0 18,0 Segédmunkás, napszámos 77,3 22,7 Összes munkás átlaga 79,6 20,4 Mindebből két fő következtetés vonható le: A munkásság minden rétegében, vizsgált korszakunkban és gyárunkban, a kiscsalád volt az uralkodó családforma. Ha a családban élők számát egybevetjük a gyermekszámra vonatkozó adatokkal, úgy kitűnik, hogy a három generációs család (vagyis amelyben a munkás saját vagy felesége szüleivel is együtt élt) eléggé ritka jelenség volt, főleg a szakképzett, ill. a gyárhoz erősen kötött betanított munkásrétegekben. A segédmunkás-napszámos csoportok körében a nagyobb létszámú család gyakoribb volt (közel 23 százalék); ez azonban csak részben függött össze a nagyobb gyermekszámmal. Többnyire arról volt szó, hogy e munkásréteg jelentős része a Nagybudapest határában vagy azon kívül található közeli településekről, falusias környezetből járt dolgozni a gyárba; e környező helységekben természetesen a három generációs család sokkal elterjedtebb volt, mint Budapesten. Érdemes megemlíteni még, hogy - a részleteiben később tárgyalandó - lakásnagyság lényegében alig függött össze a gyermekszámmal; volt ahol fordított - csökkenő - arány, volt ahol enyhén egyenes arány érvényesült. Mint láttuk, a szakmunkások kereken 46 százalékának, a teljesen tanulatlanok közel 45 százalékának nem volt (a családban élő) gyermeke; az egyszobás lakásban élő szakképzettek körében