Századok – 1989

Figyelő - Klaniczay Gábor: Az interdiszciplinaritás az utóbbi negyedszázad történettudományában I–II/163

168 FIGYELŐ összemérhetőség kritériumai és paraméterei más úton elért eredményekkel stb.). Valójában hovatovább egy újféle interdiszciplinaritásra van szükség: a történettudományon belüli - hagyományosabb és modernebb - ágazatok új összehangolására. A francia és az angol történettudomány már el is indult ezen az úton, több ilyen jellegű kézikönyv próbálkozik az „új történettudományon" belüli új összhang megteremtésével. II. Áttekintés a hazai történettudomány interdiszciplináris törekvéseiről A magyarországi történettudomány közelmúltját vizsgálva kétféle nézőpontból próbálok vázlatos képet rajzolni (hangsúlyozom: nem a történettudomány egészéről, hanem csupán az interdiszciplináris jellegű kutatásokról). Miféle szaktudományos igények vetették fel az interdiszciplinaritás szükségét és milyen szervezeti keretek között - ez az egyik kérdés. Hogyan áll az együttműködés az egyes rokonszakmákkal - milyen eredmények születtek és mik a további perspektívák - ez a másik. 1. A legjelentékenyebb tényező e téren az a nagyszabású előmunkálat-sorozat, mely a „tízkötetes" történettudományos szintézis előkészítését, majd megjelentetését kísérte a hatvanas évek második felétől napjainkig. Ez a vállalkozás természetszerűleg vetette fel a történettudomány hazai művelőinek, intézményeinek együttműködését a rokon diszciplínákkal, annál is inkább, mert több rokontudományban - irodalomtörténetben, művészettörténetben, zenetörténetben, néprajzban - a történészekével párhuzamosan hasonló szintézis-alkotás folyt, melybe ők is eredményesen bekapcsolták a történész szakma képviselőit, módszereit. A feudáliskori és a kapitalizmuskori fejlődésről folytatott periodizációs viták alkalmat teremtettek arra, hogy e rokonszakmák szempontjai, a történészekétől eltérő fejlődésképe kihasson a hetvenes évek történettudományos gondolkodására, s magára a létrejövő szintézisre. Két területen lehetett a leginkább érzékelni ezt a hatást: a gazdaságtörténetben és a művelődés történetében. Az előbbivel kapcsolatban kiemelendő két témakör. A 15-16. századi magyarországi mezőgazdaság és városfejlődés irányával kapcsolatos - már korábban kezdődött - vita-sorozat napirendre tűzte a feudalizmus gazdasági rendjéről és a formálódó világgazdasági rendszerről folytatott nemzetközi viták, elméletek, módszerek sorának magyarországi figyelembe vételét (Pach Zsigmond Pál, Szűcs Jenő, Makkai László, Zimányi Vera, Bácskai Vera). Másrészt, a szakszerű gazdaságtörténeti szempontok alkalmazása alapvetően átalakította a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő korszakról az ötvenes években alkotott negatív értékítéletet, úttörő és módszertanilag is jelentős kutatásokkal tárta fel a kapitalizmus magyarországi kibontakozását (Berend T. Iván, Ránki György, Hanák Péter, Katus László). Ami a művelődéstörténet vizsgálatát illeti, természetszerű, hogy a szintézis előkészítői és megalkotói építettek a rokontudományok eredményeire. Multidiszciplináris törekvésüket alátámasztotta, hogy a művelődéstörténet problémája a hatvanas-hetvenes évek marxista történettudományának egyik divatos vitakérdése lett, melynek elméleti és módszertani tisztázására a hetvenes években elméleti konferen-