Századok – 1989
Figyelő - Klaniczay Gábor: Az interdiszciplinaritás az utóbbi negyedszázad történettudományában I–II/163
FIGYELŐ Klaniczay Gábor AZ INTERDISZCIPLINARITÁS AZ UTÓBBI NEGYEDSZÁZAD TÖRTÉNETTUDOMÁNYÁBAN* Az interdiszciplinaritás célkitűzése a történettudomány huszadik századi történetében korántsem mondható újnak. Felbukkant már a századforduló körüli pozitivizmus módszertani vitáiban, ez volt az Henri Berr szerkesztette Revue de Synthèse központi célkitűzése, erre törekedett az Annales körül felvirágzó modernebb szemléletű francia történettudomány is, ennek új változatai fejlődtek ki az ötvenes-hatvanas évek angolszász társadalomtörténeti iskoláiban (történeti demográfiai, családrekonstrukció, új várostörténet, történeti antropológia), a technikatörténetben, a tudománytörténetben. A francia-angolszász törekvésekhez újabban nagy lendülettel csatlakozott az inkább történetiszociológiai indíttatású német új társadalomtörténet. Az Annales mellett tekintélyes történeti folyóiratok sora (a hamarosan huszadik évfolyamába lépő Journal of Interdisciplinary History, a Comparative Studies in Society and History, a History Workshop, a Quaderni Storici, a Geschichte und Gesellschaft, Culture and Technology, a Social History) jelzi, hogy már régóta nem puszta divatról, jelszóról van szó, hanem a történeti kutatás egy jelentős, és súlyban egyre gyarapodó hányadáról, egy újféle történetírói praxisról. Mielőtt a magyar történettudományon belüli hasonló törekvéseket áttekinteni próbálnám, szükséges tehát az „interdiszciplinaritás" fogalmának, eltérő változatainak előzetes vizsgálata - hiszen a „jó lenne szót érteni egymással" meghatározatlan óhaját, az ötletszerű kutatói társulásokat a történettudományban, már hosszú ideje felváltotta az interdiszciplináris együttműködés számtalan fajtájának, eltérő módszereinek a gyakorlata. * Az alábbi áttekintés rész-tanulmányok híján jobbára saját tájékozódásomon alapul, és nyilván magán hordja szubjektív nézőpontom bélyegét. Az előterjesztést 1988. október 5-én megvitatta az MTA Történettudományi Bizottsága, ahol H. Balázs Évától, Kosáry Domokostól, Szabad Györgytől és Várkonyi Ágnestől értékes bírálatot és kiegészítő javaslatokat kaptam, amiket igyekeztem az áttekintésbe beépíteni. Ugyancsak megvitatta az elaborátumot 1988. október 17-én a Hajnal István Kör, ahol Benda Gyulától, Kövér Györgytől, Marosi Ernőtől és Niedermiiller Pétertől kölcsönözhettem további fontos kiegészítő gondolatokat: 1988. november 23-án az Akadémia II. osztályán került megbeszélésre a vitaanyag, ahol további bírálatok és hozzászólások nyomán a helyzetértékelést elfogadták. Mindezért ezúton mondok köszönetet. Az áttekintés részletes bibliográfiával való kiegészítése sajnos meghaladta lehetőségeimet, de remélem, hogy az egyes kutatások, eredmények melletti névszeril utalások a szakma számára követhetővé teszik gondolatmenetemet.
