Századok – 1989

Tanulmányok - Lackó Miklós: Gépgyári munkások az 1930-as években I–II/3

A HOFHERR GYÁR MUNKÁSSÁGA AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉN 9 mint életkor és a munkásság vándormozgalma között. Még a fentebb közölt általános - árnyaltabban nem részletezett - adatok is azt mutatják, hogy a magasan kvalifikált modern gépipari szakmákban (műszerészek, villany- és motorszerelők stb.) jóval magasabb volt a fiatalok számaránya, mint a régi s többnyire különösen nagy fizikai erőkifejtést igénylő szakmákban (ld. az öntőket-kovácsokat); ez utóbbiakban - beleértve a tanulatlan munkások különböző gyáron belüli csoportjait is - a vidékről származó munkások száma és részaránya különösen magas volt. Ezek a problémák átvezetnek bennünket a szakmai foglalkozás és a születési hely kapcsolatának részletesebb vizsgálatához. Következő táblázatunkon, melynek adatai ugyancsak a Hofherr és Schranz gyár több mint ezer munkására vonatkoznak, a főbb szakmai csoportok és a helyben (Nagybudapesten), ill. Pest megye Nagybudapesten kívüli helységeiben születettek százalékos megoszlását közöljük: Szakma és születési hely kapcsolata. 1. Szakmai csoport Nagy-Budapesten Pest megye egyéb területén Szakmai csoport születettek (százalékos arány) Jellegzetes gépipari szakmák 44,8 12,7 ebből műszerész, villanyszerelő, egyéb elit szakma 57,7 11,5 Nem vas-gépipari, kisipari jellegű szakmák 37,5 17,2 öntők, kovácsok 37,2 12,8 Gépmunkások, betanított munkások 29,5 34,8 Segédmunkások, napszámosok stb. 20,4 31,8 összes munkás átlaga 35,1 21,2 A már korábban jelzett összefüggéseken túl, a képlet világos és ugyancsak magától értetődő. Az adatok mégis fontosak: ebben az esetben is egy jelentős gépgyárban végzett „mélyfúrás" segítségével konkrétan számszerűsítik az ismert jelenségeket. Minél modernebb, minél „elitebb" szakmáról volt szó, annál több volt munkásai körében a budapesti, ill. a szűkebb fővárost környező munkásövezetben születettek aránya is. A tömegesnek nevezhető gépipari szakmák munkásai között is sajátos hierarchia állt fenn - a szakma jellegéből következő, s az utánpótlás lehetséges forrásaira is visszavezethető okokból - a helyben születettek, ill. máshol születettek arányát tekintve. Jó példa erre, hogy az esztergályosok körében jóval több volt a budapesti születésű munkás, mint pl. a lakatosok között; ez utóbbiak nagyobb számban kerültek ki a Pest megyében, illetve az ország egyéb területein születettek közül. A szakképzettség csökkenése arányában csökkent a fővárosban, s nőtt a vidéken születettek számaránya.