Századok – 1989
Közlemények - Beke Margit: A Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő története 1928–1940 I–II/125
130 ВЕКЕ MARGIT tető szervek közötti áldatlan viszonyok következtében. Viszont elkészül a Duna-parti teherpályaudvarról a parthoz vezető közút, a város költségén. Az új partfalat nem tudják kihasználni a berendezés hiánya és a vasúti tarifák rendezetlensége miatt. A soroksári Duna-ág bal partján épül a rendező pályaudvar - a katonai raktárak helyén -, mely a vámmentes kikötő, a petróleummedence, a fővárosi partfal és a szigetvágány szolgálatában fog állni. Elkészült az állandó vízszintű kikötő 120 m széles anyamedencéje. A gubacsi zárógát szerepe megszűnt, miután az 1904. XIV. tc. értelmében megépült a Kvassay-zsilip. A gubacsi elzárás helyére három nyílású vashíd kerül. Itt vezet át a közút, a HÉV két vágánya és a MÁV vágánya. 1923-ban már a vashíd szerelése folyamatban van. Ezután hatolnak a kotrók a gubacsi gát alatti területre, hogy 30 m széles hajózó csatornát kotorjanak ki. A petróleumkikötő építése folyik. A vámmentes kikötő előkészületei 1922 óta folynak: kotrógarnitúra működik, megkezdik a függőleges partfal építését vasszádfalas körülzárással. Elkészült az összekötő vasúti hídtól a petróleumkikötőig az árvízi védővonal. A Kvassay-zsilip tápláló medencéjének az alapgödrét 1912-ben kezdték ásni.16 1924-ben a kikötőügyek kormánybiztosa Maurer Gyula lett, helyettesül Sajó Elemért nevezik ki. 1925-re elkészül teljes egészében a petróleummedence. Négy külföldi vállalat már területeket vett bérbe, és ezen 30 000 tonna befogadóképességű tartályokat építettek. 1925-ben a kikötő forgalma a várt reményeknek megfelelően 26 000 tonna volt.17 Csepel község részére épül 200 m hosszúságú rakpart. A község viszonya az egész kikötőépítéshez bonyolult. Örül az építkezésnek, mert azt hiszi, hogy ott különleges jogokat élvez majd.18 Ez azonban meghiúsul. Az országos jelentőségű érdekeken kívül mindazt az előnyt mégis élvezi, amit a község közelsége jelent földhaszonbérlet, halászati szerződések és közművesítés formájában. 1925. február 1-én felavatták a kikötői pályaudvart, amelyet néhány év múlva teljesen átadhatnak a forgalomnak. Miután kiépültek a rakpartok, elkészült a széncsúszda kőburkolata és a rakodószínek, megkezdik a gabonatárház építését. Amint a fentiekből kitűnik, a 20-as években folynak a leglázasabb építkezések. A külföldi és magyar tőkés vállalkozók karöltve - bizonyítva a tőke internacionalista jellegét - nagy számban jelentkeznek a kikötő, illetve berendezéseinek elkészítésére és felszerelésére. A kotrást az állami kotrópark (2 kotró, 1 elevátor, 2 gőzös, 2 motorcsónak, 10 uszály, 20 sárhajó, valamint több kisebb jármű) és a Magyar Építő Rt végzik. A partfalakat a Zsigmondy-cég építi. A rakodószín vasszerkezetét és a kikötőmedence déli oldalán lévő két híddarut a Ganz és Danubius cég készíti. A rakodószín előtti parton a portáldarukat a Magyar Állami Gépgyár és a Schlick-NichoIson-cég szállítja. A gabonatárház vasbetonszerkezetét a Zsigmondy, valamint a Pittel és a Brausewetter-cég állítja össze. A gépi berendezéseket az Annure Luther a Schlick-Nicholson-céggel együtt szállítja. A szigetcsúcsra vezető két híd vasszerkezetén a Magyar Állami Gépgyár dolgozik. A kikötő területén lévő tűzoltó- és fűtőberendezéseket, továbbá az ivóvízzel való ellátást a Knuth Károly-cég 16 A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő. Bp. 1927. 13. 17 Kubinyi András : Csepel története. Bp. 1965. 159. 18 PML PPSKK alispáni iratok. IV. 408. b. közigazgatási iratok.
