Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

SVÄJC A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 123 országgal való szembenállás-idomulás módszereiben, vagy a nyugati szövetségesek neheztelése dacára a németekkel folytatott arany- és valutaműveletekben, vagy a menekültek kezelésében. A semlegesség a kompromisszumok széles skálája is volt: az ide-oda történő fegyverszállítások, mintha Svájc ,,Kállay-kettős"-ét jelentették volna a németek és a nyugati hatalmak között, mindenesetre kulcsot adtak Anglia kezeléséhez a nagy német előretörések idején. Más volt ez a semlegesség, mint az első világháború idején. Most életre-halálra ment a „játék". Ausztria és Csehszlovákia sorsa intő példákat nyújtottak már a háború kitörése előtt. Ez távolról sem volt „ártatlan" vagy „tiszta" semlegesség, a hírszerzés vonalán pedig - le lehet írni - egyenesen hadiállapotot jelentett, mivel a német fegyveres erők főhadiszállását derítette fel valószínűleg a „Wiking-vonal" (minden bizonnyal súlyosabb tény, mint a La Charitésur-Loire ügy) és bonyolult úton hadászati-hadműveleti fontosságú információk Moszkvába, a szovjet katonai hírszerzéshez jutottak el. Igaz, hogy az angolok is részesültek ezekből az anyagokból, de annak értékesítése és hadmüveletekben való alkalmazása alapvetően a szovjet hadseregnél következett be (Radó-Roessler vonal!). Egyébként nem találtunk dokumentumokat arra, hogy a svájci hírszerzés ez idő tájt a semlegesség elve alapján a szövetségeseket is felderítette volna. Svájc persze sokféle érdemeket szerzett. Pl. mint „védőhatalom" a nyugati szövetségesek, vagy Németország érdekeit képviselte számos országban. A menekültek kérdése: pozitívumok és negatívumok egyaránt fellelhetők. Svájci történészek, publicisták megállapítják, hogy a semlegességi politika (esetünkben kizárólag a második világháborús időszakot értve) a gyakorlatban mindig az „opportunizmus" politikai megnyilvánulása volt. Barth és Kurz leszögezi: nem létezik ,,abszolút" vagy ,,tiszta" semlegesség. Bonjour is - miközben a tárgyilagos vizsgálódást tartja döntőnek - Pilet negatív portréját azzal a „pozitívummal" összegezi, hogy az „megóvta" az ország „hajóját" az alámerüléstől. Akkor is, évtizedekkel később is leszögezik svájci történészek, filozófusok, hogy a semlegesség az országot kötelezte, az egyén nem kellett, hogy felfogásában „semleges" legyen. Ez tulajdonképpen angolszász szimpátiát jelentett és a Szovjetunió felé annyit, hogy Svájc egész további léte a szovjet fegyveres erők győzelmétől függött (amint ezt Salis le is írta valahol). Nos, az „egyének" és az „államrezon" - amint azt több helyen részleteztük: sokszor összeütköztek egymással. Az államvezetés például a menekültek, köztük is főképpen a zsidók befogadása kérdésében súlyos hibákat követett el - ha erre ez a szó egyáltalán alkalmas. A történelem igazolta: „A csónak nem telt meg", az összes menekültek 10%-át kitevő zsidó menekültek arányszáma elviselhetett volna még néhány százalékot. Egyébként is Rothmund teátrálisan fejezte ki magát, ám nem volt igaza: a németek nem a zsidó és politikai menekültek miatt nem szállták meg az országot. Indokolt tehát a kérdés feltevése: végül is hogyan tudta Svájc megőrizni semlegességét? Erre a válasz csak az lehet, hogy Németország nem akarta megszállni az országot. Nem lebecsülve az évszázados demokratikus életforma, a szabadságjogok megvédésének elszántságát, az eltökéltséget, megállapíthatjuk: nem a svájci hadsereg, nem is a magas hegyek övezte védelmi lehetőség, hanem elsősorban Svájc gazdasági potenciálja, külkereskedelme és a bankok „védték meg az orszá-