Századok – 1988

Folyóiratszemle - Belina Pavel: Az 1789–97-es esztendők politikai eseményei a városi intelligencia és a népi (vidéki) írástudók véleményének tükrében 1083/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1083 tem megalapítása pedig (1348) újabb impulzust adott a cseh és közép-európai kultúra és múvészet felvirágzásához. Az Aranybulla nemcsak egy szűkebb értelembe vett birodalmi törvényköny volt, de egyszersmind körülhatárolta a cseh állam önállóságát a birodalmon belül. Az Aranybulla azzal, hogy a választási rendszert kodifikálta, és a birodalmi választófejedelmek jogait korlátozta, hozzájárult a birodalom hatalmi iz területi egységének megóvásához. Károlynak a cseh államról és a birodalomról alkotott koncepciójában nagy szerepet kaptak a cseh korona ország inak intézményrendszerei, amelyek a birodalom hatalmi igazgatásának alapját képezték. Fontos szerepet kapott a Szt. Vencel-i és a Pfemysl-hagyomány továbbélése éppúgy, mint a kereszténység előtti időbe visszanyúló hazai hagyományok integrálása. A gazdasági prosperitás csak időleges volt. A birodalom gazdaságilag különböző területeit nem sikerült összehangolni és az elszigetelt helyi termelő- és kereskedelmi központokat gazdaságilag összevonni. így Károly uralkodása végén gazdasági stagnálás következett be. A gazdasági és politikai szituáció lényegesen rosszabbodott Károly fia, IV. Vencel uralkodása alatt. Ennek okai összeurópai jelenségek együttes hatásában keresendők, melyek közül a legfontosabbak a pápai szkizr a, a Nyugat-Európában felerősödő szociális harcok és a római és cseh trónért folytatott küzdelmek. A Luxemburgok konszolidációs törekvése csak mint program, főleg mint kulturális program élt tovább, és lett inspiráló tényező a huszita forradalom utáni társadalmi megújulási folyamatban Pogyebrád György és a Jagelló-dinasztia uralkodása alatt. (Öeskoslovertsky íasopis Historicky 1988. 1. sz. 71-102.) D. E. BÉUNA, PAVEL. Az 1789-97-ES ESZTENDŐK POLITIKAI ESEMÉNYEI A VÁROSI INTELLIGENCIA ÉS A NÉPI (VIDÉKI) ÍRÁSTUDÓK VÉLEMÉNYÉNEK TÜKRÉBEN A felvilágosult abszolutizmus felbomlásának periódusában született meg Csehországban a szabad vélemény-nyilvánítás az olyan eddig szavukat nemigen hallató rétegek számára, mint a polgári intelligencia és a vidéki írástudók. Ez a korszak hozta meg egy külön réteg kialakulását a vidéki lakosság körében, mely a bibliaolvasó parasztoktól a kisbirtokos nemességhez közelálló népi értelmiségig terjedt. A felvilágosult abszolutizmus alkonyán 1789—92-ben az állam központosított reformpolitikájával mindenekelőtt a művelt és vagyonos vidéki rétegek azonosították magukat, melyeknek szociális és kulturális emancipációját a felvilágosult reformok segítették elő. A polgári intelligencia - beleértve a jozefinistákat - azonban tartott attól, hogy a reformpolitika a csehországi nemesség felszámolásához vezethet, melynek támogatása nélkül a polgári rétegek nem tudtak volna boldogulni a cseh nyelv történelmi jogaiért folytatott harcban. Úgy látták, hogy az alsóbb rétegek által használt cseh nyelv emancipációjánál messzebb ható követelésekkel nem élhetnek a polgárság gyöngesége miatt. Mások szerint (F. Steinsky, T. A. Putzlacher) nem szabad a nyelvi törekvésekre túl nagy súlyt helyezni a népi és polgári rétegek szociális törekvésének rovására. A francia forradalom csehországi fogadtatását összességében az elutasítás jellemezte. Jakobinus törekvések csupán a polgári értelmiség néhány képviselőjénél jelentkeztek (V. M. Kramerius, F. J. Vavák, J. F. Opitz, J. A. Riegger, J. Rulík, I. Cornova), de ők is elszigetelve maradtak eszméikkel. Kifejezett jakobinus mozgalomról Csehország esetében nem beszélhetünk. Az említettek - bár a francia eszmékkel különbözőképpen szimpatizáltak — abban egyetértettek, hogy a legmesszebbmenő politikai lépés Csehország esetében az alkotmányos monarchia megvalósítása lehet. Nem léptek túl a felvilágosult abszolutizmuson. Kezdetben Csehországban közel sem fordultak olyan érdeklődéssel a franciaországi események felé, mint ahogy a török elleni háborúra, vagy II. Lipót 1791 szeptemberi cseh királlyá koronázására figyeltek. Azok az engedmények, melyeket II. József és utódja a magyar ellenzéknek tett, nagy reményeket ébresztettek a cseh politikai képviseletben is. Ezért különös jelentőséget tulajdonítottak a koronázás-