Századok – 1988

Közlemények - Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a felvilágosodás-kori Magyarország 342/III

AZ AMERIKA-MOTÍVUM MAGYARORSZÁGON 345 tűnő nyugati határvidéken egy új Zion útjait kutatták — a puritán kapcsolatok révén mégis ott van a protestáns magyarok látóterében. Magyar nyelvű könyvben a hányatott sorsú református lelkész, Miskolczi Csulyak Gáspár (1628—1696) emlegeti Amerikát. Új-Angliát és Neoplemmuda (azaz New Plymouth) szigetet. 1654-ben Utrechtben megjelent „Angliai Independentismus..." könyvének teljes címe elárulja, hogy az voltaképpen az independensek ellen írt röpirat.13 Bizonyítékunk van arra, hogy Thomas Hooker — az angolszász irodalomban: „az amerikai demokrácia atyja" — műveit a magyar kortársak ismerték. Az Angliából puritán szellemű prédikációi miatt elüldözött hartfordi prédikátor az elöljárók korlátozás nélküli választását az emberek Isten adta jogának hirdette. Idősebb Köleséri Sámuel (1634—1680), a szintén holland és angol egyetemeken tanult debreceni prédikátor Thomas Hookert forrásként említi 1677-ben Debrecenben megjelent prédikáció­gyűjteményében .14 Jelenlegi hézagos tudásunk alapján akár véletlennek is tekinthetjük, hogy az Angliáig peregrináló kálvinista magyar diákok útja — a szellemi érintkezés nehezen megragadható szálain túl — olykor ténylegesen Új-Angliáig vezetett. Néhány évvel ezelőtt találta meg Gömöri György az oxfordi Bodley könyvtárban Zádori Istvánnak a canterbury-i érsekhez intézett levelét, melyet Bostonból keltezett, 1682 októberében.15 Nem tudjuk, hogyan jutott az Újvilágba. A levél írója dicséri a puritán gyarmatosok „kegyes erkölcsét és keresztyén jótékonyságát". Nyilván függő helyzetével magyaráz­ható, hogy egy évvel a whigekkel történt leszámolás után azt az aligha hihető körülményt hangsúlyozza, miszerint a bostoniak „a király őfelségének legodaadóbb hívei". „írtam én, a vendég és gyorsan utazó bujdosó, lankadó kézzel, lámpafénynél, már-már aludni térve, az új-angliai Bostonban, életem 29. évében" — fejezi be levelét a fiatal somorjai lelkész, aki 99 évvel Budai Parmenius tragikus halála után a második magyar, akinek amerikai útjáról írásos bizonyítékokkal rendelkezünk.1 6 A debreceni Református Kollégium könyvtára őrzi első, Amerikával foglalkozó, magyar nyelven megjelent önálló munka egyetlen ismert példányát.1 7 A szerző, Cres­''Angliai Independentismus avagy Az ecclesiai fenyítékben és a külső Isteni tiszteletre tartoző jó rendtartásokban, minden Reformata Ecclesiaktól különböző fejetlen lábság. 14 Szent írás Ramaiara vonatott Fél-Keresztyén avagy Igaz Vallás Színes Vallójának próba köve. Mindkét adatra először Berg Pál hívta föl a figyelmet Angol hatások tizenhetedik századi irodalmunkban dmű cikkében. Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, XXI. köt. Bp. 1946. 147., 176. ,s Gömöri György: Tizenhetedik századi hungarikák az oxfordi Bodley könyvtárban. Magyar Nemzet, 1978. júL 9. Zádori István angliai útjáról és egy Richard Busbyhoz írott leveléről már Pongrácz József i, műve is tud. i6 Márb' Sándor idézett tanulmányában a 17. században két magyar amerikai útjáról, ill. szerepéről tud. Az egyik „Sövényfalvi Dániel deáknak fia", aki — mint Kemény János önéletírásában olvashatjuk — „fejedelem étekfogója, elmenvén peregrinálni, az Indiákat, Persiát, Arábiát megjárván, midőn megfordult volna, Konstantinápolyban megölték [...]" Szépirodalmi, 1980. 86. (Az .Jndiák" kifejezés a régiségben valóban jelenthette Amerikát is, annak trópusi részeit, de a leírt útvonal alapján az amerikai, a nyugat-indiai utat bízvást elvethetjük.) A másik „Vésey Vilmos", akiről a hollandok elleni küzdelemben szerzett érdemeiért állítólag New Yorkban utcát is elneveztek. Az adatközlésben mindig pontos Márki itt a Vasárnapi Újság (1879. 608. lap) egyik színes hírét használta föl, kritika nélkül. A New York-i Vesey Street névadója William Vesey (1674—1746) anglikán lelkész. A Vesey családnév az Egyesült Államok területén máshol — többek között fölkelő rabszolgák színesbőrií vezetője neveként is — előfordul. I7 A Napnyugati Indiában, mely Americanaban az Uj Világnak is neveztetik, az Uj-Angliai pogányok

Next

/
Oldalképek
Tartalom