Századok – 1988

Tanulmányok - Székely György: Egy elfeledett rettegés: a második tatárjárás a magyar történeti hagyományokban és az egyetemes összefüggésekben 52/I–III

78 A MÁSODIK TATÁRJÁRÁS A TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYOKBAN 78 alig tudták őket átszállítani. De Györffy & Kun László által szétvert második tatárjárásról ír. Érdekes összefüggés derül ki Györffynek a gyulafehérvári káptalan registrumát feldolgozó írásából. Ebben foglalt hat 1285. évi forrásunk sem szól a tatár betörésről, jóllehet az egyik Tordán kelt. De ez a forrás mégis értékes adatot tartott fönn az 1291-ben Torockó várára vonatkozó adattal. Ezt az erősséget ugyanis a nemes TorocVói Ehellős fia Ehellős comes szabad akaratából szomszédainak, az Aranyos menti kézdi székelyeknek (Siculis de Kezd. . . de iuxta Aranias) adta, adományozta és ráhagyta örök birtoklásra azzal a feltételellel, hogy ha a tatárok vagy más valakik katonai ereje felkelve Magyarország királyságába belépne, vagy pusztítások elkövetésére jönne, ezek a székelyek védjék Torockó várát. A vár tulajdonát azonban Ehellős fenntartotta. Ez az apró adat alátámasztja a különféle forrásokban felbukkanó adatot a székelyek 1285-i vitéz küzdelméről, de nem támasztja alá a birtokosok eltúlzott katonai szerepét. Közvetve utal az Erdélyt sújtó második tatárjárás emlékezetben tartására, hogy 1304-ben Varsányi Tywan azt adta elő, miszerint az erdélyi Fehérvármegyében lévő Gergelyfája felét a régi tatárjárás óta (ab antiquorum Tartharorum) elidegenítették tőlük. A helytörténeti kutatás tudja lokalizálni a külföldi krónikákig eljutott híreket az erdélyi kiváltságolt katona­elemek és telepesek ellenállásáról. Az 1285. évi második tatárjárás idején Györffy György a betelepített vlach (román) lakosságot az erdélyi Fehérvármegyében kialakított székesi királyi uradalomba és a déli Kárpátokba lokalizálja. Számos forrás szerint a hegyekben lakó székelyeknek és vlachoknak sikerült a tatárok útját több felé elzárni. A tatár betörés ekkor elsősorban Észak-Erdélyt sújtotta. Fogarasföldre határvédelmi célból telepítettek katonáskodó „oláhokat", és a második tatárjárás kapcsán is úgy tartották őket számon, mint akik a székelyekkel együtt a gyepüket eltorlaszolták.18 Egy évtizedekig tartó történeti földrajzi munkálat sem küzdheti le automatikusan a régi történetírás túlzásainak hagyatékát. A dinasztia-történetet író Dümmerth Dezső csak kevés helyet szentelhetett a második tatárjárásnak: 1285-ben a tatárok sokszor emlegetett és üzent betörése bekövetkezett. Ez már nem volt olyan félelmes sokaságú had, és nem hódítani, csak rabolni jöttek át az uralmuk alatt tartott orosz földről, maguk előtt kényszerítve Danilovics Leó orosz fejedelmet, IV. Béla vejét. De így is Pestig hatoltak, és sok embert leöltek a védtelen lakosságból. A magyar hadak azonban Erdélyen keresztül végül is kiverték őket. Lászlónak viszont tetszettek a vad tatárok, és többeket visszafogott belőlük, környezetébe vette őket a megmaradt kunokkal együtt. Sokkal nagyobb terjedelemben és a keleti összefüggésekben, a tatár fogolyszerzés vonatkozásában új eredményeket elérve foglalkozott a második tatárjárással Tardy Lajos, de a régi történetírás egyoldalúságával nem minden ponton tudott szakítani, egyes véleményei a Hóman Bálint-Szekfű Gyula kötetre mennek vissza. Fő témája a keletre hurcolt magyar foglyok előfordulása a keleti rabszolgakereskedelemben, és ebben az összefüggésben vetődik fel nála, hogy egy 1289-ben készült adásvételi jegyzőkönyvben magyar és 18 Hóman Bálint és Szekfü Gyula: Magyar történet I. köt. 605-606, 678.; Webster's Biographical Dictionary (Springfield, Mass. 1956) 846.; Kenyeres Ágnes (fó'szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon П. k. (Bp. 1969) 34. és L k. h; Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza A-Cs. 123, 134-135, 554, 557-558, 828, 824, 830, 760. 743. és D-Gy. 471, 487, 121, 449, 161 ; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (3Bp. 1983) 634.; Györffy György: Budapest története az Árpád-korban, 309.; Györffy György: Gyulafehérvár kezdetei, neve és káptalanjának registruma (Századok, 1983. 5. sz.) 1121-1123, 1125-1126.

Next

/
Oldalképek
Tartalom