Századok – 1988

Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI

A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 807 kintették, és a kulturális kezdeményezés eszközét látták benne. Egy ilyen, a 12. és 13. század fordulóján élt ismeretlen tudós könyvtáráról, a skaryszewi Jakub Weks könyveiről, Ádám magiszter, iskolai rektor, és Péter kanonok kéziratairól fentebb már szó esett.7

1

Számos más könyvtár közül7

2

érdemes még kiemelnünk Boguchwaí poznani püspökét (meghalt: 1253-ban), amelyet a püspök halála után a poznani egyház kapott. Tudomány szeretete - ha hihetünk a Poznani Káptalan Évkönyvének -, s az, hogy „nappalt és éjjelt egybevetve Istennek tetsző könyvek olvasásában lelte örömét", minden kincsnél többre becsülve azokat - már a bibliofil azon hozzáállását jellemzik, melyet majd a Philobiblon híres szerzője, Richard de Bury s a reneszánsz korának számos híres könyvgyűjtője képvisel.7 5. A lengyel írásbeliség és könyv történetében a későközépkor nagy áttörésnek bizonyult. Az állam újraegyesítése, és a lengyel királyság intézményének helyreállítása a 14. század elején; a lengyel-litván unió (1385.) létrejöttével kapcsolatos politikai átalakulások; a lengyel-litván monarchia szerepe és tevékeny részvétele a 15. századi európai politikában; a lengyel gazdaság fejlődésének határozott felgyorsulása; dinamikus társadalmi és civilizációs változások - mindezen tényezők nagymértékben elősegítették az írásbeliség elterjedést a későközépkori lengyel társadalom különböző funkcionális területein. A mind szélesebb körű íráshasználat fejlődését előmozdították az ország kül- és belpolitikájának, az államigazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak, s a gazdaságnak (így elsősorban a kereskedelemnek) igényei, de a lengyel egyház, s az egyházzal szembeni ellenzéki áramlatai is hozzájárultak fejlődéséhez. Lengyelországban a könyv ebben az időben egyidejűleg veszíti el szakrális és ugyanakkor elit jellegét; a tudományos és az iskolai irodalmi kultúra alapjává, az információközvetítés eszközévé és szakkönyvvé válik, amely olvasója szaktudását bővíti. A hatalom és az ideológiai befolyásolás eszköze lesz.7

5 6. A későközépkori lengyel könyvkultúra fejlődésének, az íráshasználat területi bővülésének természetesen elengedhetetlen feltétele volt a műveltség 71

VÖ. fentebb 18. és 56-58. jegyzet. 72 Gnéznai székesegyház könyvtára (Bibliotéka Katedralna w Gnieznie), ms 29: Liber decretalium Gregorii IX, János, poznani püspök a gnéznai templomnak adományozta. Vo. fentebb Szalomeának, Leszek Biaty leányának adományozó levelét, amely szerint saját könyveit egy kolostornak adományozta, „tam chorales quam ad Studium pertinentes" - Kodeks dyplomatyczny Matopolski, ed. F. Piekosinski, Kraków 1876., I. kötet, 76 nr (1268 év). 73 MPH, Series nova, VI. kötet, 30.: „Idem autem episcopus (sc. Bogufalus) delectabatur nocte et die in libris divinis quos et in magna parte ecclesie Poznaniensi post mortem suam reliquit. Quos in tantum dilexit, quod pre amore eorum thesaurum rerum mundanarum pro nichilo reputabat". - Az éjszaka zsoltároskönyvéből buzgón zsoltárokat és imádságokat olvasó I. Przemysl fejedelem alakját a Nagylengyel Krónika (Krónika Wielkopolska) rajzolja meg — MPH, Series nova, VIII kötet, 108. 74 Evvel a kérdéskörrel következő könyveim foglalkoznak: E. Potkowski, Ksijzka rekopiémienna w kulturze Polski éredniowiecznej, Warszawa 1984; E. Potkowski, Le livre manuscrit - la Société -la culture dans la Pologne du bas Moyen Age (XIV —XV siècles). "Acta Poloniae Historica" 39/1979, 47-100. E. Potkowski, Écriture et société en Pologne du bas Moyen Age (XlV'-XVsiècles). „Acta Poloniaae Historica" 39/1979, 47-100.