Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 801 Bár a kolostorok (főleg a benedekrendi és cisztercita kolostorok) továbbra is elsősorban liturgikus-biblikus, valamint a szerzetesrendre vonatkozó szövegeket használtak, azonban a világi főpapság képviselői, a püspökök és a székesegyházi kanonokat merítettek már a jogi, teológiai és a történeti-politikai művekből is. Ezek a főpapok gyakran lengyel főúri családok sarjai voltak, akik politikai tevékenységet is folytattak, és egyidejűleg részt vettek a lengyel egyház az uralkodótól való függetlenné válásáért folytatott harcban. Ők műveltségüket már nemegyszer Eszak-Franciaország, vagy Itália szellemi központjaiban szerezték, így kiterjedt politikai, egyházi, tudományos és politikai kapcsolatokkal is rendelkeztek. Külföldi utazásaikból vagy tanulmányaikból hazatérve könyveket is hoztak magukkal, amelyek mintául szolgálhattak a hazai másolatok elkészítéséhez.4 1 A pápai követeknek a 12. század során gyakoribbá váló lengyelországi látogatásai, valamint a Rómával való egyházi kapcsolatok szorosabbá válása következtében bizonyára új egyházjogi és az egyházi rendtartással kapcsolatos szövegek is érkeztek az országba. A 12. századi Lengyelországban a latin írásbeliség és könyvkultúra központjai közül meg kell említenünk a krakkói, gnéznai, ptocki székesegyházakhoz tartozó (másolóműhellyel és iskolával ellátott) központokat; politikailag és intellektuálisan ezek inkább a fejedelmi udvarhoz tartoztak. A kor híres tudósa, II. Ulászló fejedelem pártfogoltja és munkatársa, Máté püspök (meghalt: 1166-ban) is Krakkóban tevékenykedett. írói tehetségét és irodalmi tájékozottságát (elsősorban az antik irodalomban való jártasságát) meglehetősen jól példázza Clairvaux-i Bernáthoz írott levele.4 2 Nem meglepő tehát, hogy az irodalmi élet és a szellemi alkotómunka számára olyannyira kedvező légkörű Krakkóban a 12. és 13. század fordulóján megjelenik egy rendkívül érdekes magánkönyvtár, amely egy ismeretlen erudita -talán Wincenty mester, krakkói püspök, vagy utóda, Iwon Odrowjtz - tulajdonában volt4 3 Hasonló szellemi légkör jellemezte Gnéznát is. A 12. század elején itt készült az érsekség birtok-összeírása, ahol több mint háromszáz ólengyel személy- és földrajzi név terjedelmes felsorolása található.4 4 Az itteni írástudók - mint az a leknói ciszterek számára készült (1153-ból származó) dokumentumból kiderül - míves, rétorikus fordulatokat alkalmaztak. Valószínűleg ebben a környezetben készült 41 A klérus e csoportja által nem a szertartás celebrálásához, hanem tanulmányozás céljából importált könyveknek jó példája az Apostolok levelei teológiai kommentárokkal ellátott kézirata („Epistolae catholicae glossatae" - Nemzeti Könyvtár - Bibliotéka Narodowa, Warszawa, sygn. II 3312, korábban: Lat. O. v. I. 19), amit a 12. század elején hozott magával Laonból egy a krakkói vagy a gnéznai székesegyházhoz tartozó egyházi személy, s amit a kódex tulajdonosa Lengyelországban történeti feljegyzésekkel egészített ki. (az ún. Régi Swietokrzyzi Évkönyv - Rocznik áwietokrzyski dawny); W. Semkowicz, Rocznik áwietokrzyski dawny, Kraków 1910. 42 A levél kritikai apparátussal ellátott újabb kiadása: M. Plezia, List biskupa Mateusza do sw. Bernarda (in:) Prace z dziejów Polski feudalnej, Warszawa I960., 123-140. Lásd alább: 56. jegyzetet. 44 Ezt a Rómába küldött felsorolást II. Ince pápa J 136. évi bullájához csatolták: Najdawniejsze zabytki jezyka polskiego, opr. W. Taszycki, Wroclaw 1967 , 3-27.
