Századok – 1988
Tanulmányok - Potkowski Edward: A középkori lengyel írásbeliség 791/V–VI
A KÖZÉPKORI LENGYEL ÍRÁSBELISÉG 793 hatta magával 1013 körül. Ezt követően leányukkal, Gertrúddal, akit 1050-ben Izaszláv kijevi fejedelemhez adtak, a kódex orosz földre került. Ott görög feliratokkal ellátott, bizánci-orosz stílusban készült, öt teljes oldalt betöltő miniatúrával és Gertrúd latin nyelvű imádságaival (,,liber precum Gertrudis") egészült ki. A kézirat Gertrúd halála (1108) után visszakerült Lengyelországba, vagy esetleg még ezelőtt hozta magával unokája, Zbyslawa, akit 1103-ban Ferdeszájú Boleszló vett feleségül. Végül, még a 12. század első felében, a kódex - feltehetően Ferdeszájú Boleszló feleségének, Szalomeának, és leányának, Gertrúdnak (aki ebben a zárdában volt apáca) közvetítésével - Sváb-földre, a zwiefalteni kolostorba került. A dinasztikus importból származó, liturgikus szövegeket tartalmazó, gazdag kiállítású kódexek közül két, all. század végi híres cseh illuminátori és kalligráfusi iskola négy legnevesebb evangeliariuma közül való, illuminált kéziratot kell megemlítenünk.9 Ezek a Gnéznai Evangeliarium és a Piocki Evangeliarium, melyeket pompás miniatúrák díszítenek, s a szöveg egy részét bíborral színezett pergamenre arany betűkkel írták. Ezeket, minden bizonnyal, Herman Ulászló (1079— 1102) első felesége, Vratiszláv cseh király leánya, Judit hozta magával.10 Viszont a krakkói székesegyház Emmarami Evangeliariumának1 1 a regensburgi műhely nagyszerű alkotásának lengyel földre kerülését Herman Ulászló második feleségének, III. Henrik császár leányának, Salamon magyar király özvegyének, Judit-Máriának nevéhez kapcsolhatjuk. Ezek az uralkodóház közbenjárásával importált, liturgikus szövegeket tartalmazó, értékes kódexek vagy az uralkodó kápolnájába, vagy, mint ünnepélyes ajándékok, a gnéznai, a krakkói és a piocki székesegyházba kerültek. Előfordult az is, hogy a kódexek lengyel uralkodók idegenbe férjhez adott leányaival külföldre kerültek (mint a már említett Codex Gertrudianus), vagy az uralkodóház politikai okokból távozni kényszerülő tagjaival hagyták el az orszá-kich ksiazkowych za panowania Przemyálidów. „Archiwa, Biblioteki i Muzea Koscielne", 33 (1976), 322-324. 9 P. Spunar, О kodexu vyáchradském z liturgického hlediska, „Ccskoslovenski Öasopis Historicky", 16 (1968), 755-783. P. Spunar, Ein Beitrag zur Feststellung des Platzes des Vyäehrader Kodex in der Entwicklung der Schreiberkunst Mitteleuropas, „Scriptorium", 23. (1969), 13-23. A II. Vratiszláv által a prágai székesegyháznak adományozott evangeliarium hasonmás kiadása: J. Masina, Codex VySehradensis, „Cimelia Bohemica", 13. kötet, Pragae 1970. 10 Gnéznai Evangeliárium (Ewangeliarz Gnieznienski) Gnéznai Székesegyház könyvtára (Bibliotéka Katedralna w Gnieznie, ms la; Ptocki evangéliarium (Ewangeliarz Ptocki): Czartoryski könyvtár (Bibliotéka Czartoryskich, Kraków, ms 1207. Leírás, a kutatás állása, irodalom: Sztuka polska przedromanska i romanska, I. kötet, 2 rész, 692, 745. Vö. M. Jarostawiecka-Gasiorowska, Les principaux manuscrits à peintures du Musée des Princes Czartoryski à Cracovie, „Bulletin de la Société Française de Reproductions des Manuscrits à Peintures" 18, Paris 1935, 8, és skk. A Krakkói Káptalan Könyvtára (Bibliotéka Kapitulna w Krakowie, nr 208. Leírás, a kutatás állása irodalom: Sztuka polska przedromanska i romanska, 1. kötet, 2. rész. 714.; B. Malik-Guminska, Kodeks emmeramski. Zagadnienie czasu powstania, ikonografii i trései miniatűr, „Fólia Históriáé Artium", 8 (1972), 5—42. A kézirat Lengyelországba kerülésével kapcsolatban G. Labuda meggyőző magyarázatát követem; Ewangeliarz emmeramski (in:) Cultus et cognitio, Warszawa 1976, 313-322.
