Századok – 1988

Tanulmányok - Strzelczyk Jerzy: Gótok Közép-Európában 753/V–VI

754 JERZY STRZELCZYK fennmaradt gót nyelvemlék (6. századi Codex argenteus, mely jelenleg Uppsalában található a 4. századi Wulfili/Ulfilisai Biblia gót nyelvű fordításával együtt), melynek az űjabb korban végzett vizsgálatával a nyelvészek és történészek nem egy kiegészítő vagy tisztázó adatot szolgáltattak - különösen a vizigótok társadalmi és szellemi életére vonatkozóan.2 Ugyancsak nagyszerű forrásnak bizonyult a vizigót dák korszak „beltörténetének" tanulmányozásához a kisterjedelmű hagiografikus emlék, a Passió S. Sabae.3 A gót történelem kutatásában nem kisebb szerep jut a régészeti források felhasználásának is, amit adott esetben megkönnyít ugyan, hogy lehetőség nyílik az írott források párhuzamos felhasználására, másrészt viszont megnehezíti a földrajzi és etnikai környezet eltérő körülményeihez való igen fejlett alkalmazkodási képességük kimutatását a gót történelemben, és ráadásul a gót kultúra nyomon követését a fennmaradt régészeti anyagban.4 Figyelembe véve cikkünk teijedelmét, szükségessé válik a térbeli behatárolás, valamint az, hogy átlépjük az ókortörténeti periodizálásnál hagyományosan elfogadott (375-568) a „népvándorlások kora" fogalmának határait. A gótok csak egy bizonyos ideig éltek Közép-Európa területén, nevezetesen a skandináv szálláshelyekről való megérkezésük után, s mielőtt a Fekete-tenger partvidékére vándoroltak volna, tehát megközelítőleg az időszámításunk szerinti első évtizedektől a 2. század végéig, vagy a 3. század elejéig (a fekete-tengeri övezetben a gótokat a 3. sz. 30-as éveiben említik először a források). Mellőzzük itt a gótok egyik ágának, az „Ostrogótok"-nak későbbi ,közép-európai" epizódját, akik legkésőbb 455-56-tól 473-ig a régi római Pannónia nagy részét uralták, s később területükhöz csatolták Noricum egy részét is. Mégis, a Dáciában élő vizigótoktól eltérően az ostrogótoknak nem sikerült a térséget politikailag megszervezniük. Mint ismeretes, ez csak tízegynéhány évvel később, Itáliában sikerült nekik.5 2 VÖ. P. Scardigti, Die Goten. Sprache und Kultur, München 1973 (olasz eredeti 1964), VI. fejezet: H. Wolfram, Gotische Studien II-III. Die terwingische Stammesverfassung und das Bibelgotische, Mitteilungen des Instituts fiir Österreichische Geschichtsforschung 83(1975), 3/4, p. 289-324 és 84(1976), 1/2, p. 239-261. 3 Ed. H. Delehaye, in: Analecta Bollandiana 31(1912), p. 216-221. Lengyel fordítása (J. Danielewicz) in: Meander 1981, 1, p. 36-39, valamint in: J. Strzelczyk, Goci - rzeczywistoSi i legenda, p. 404— 406. VÖ. J. Strzelczyk, Spofeczenstwo wizygockie IV wieku w áwietle „Meczerfstwa iwietego Saby", Eos 68(1980) p. 229-250. (További irodalom ott Utálható). 4 A gótok későbbi történelmének régészeti vetületéhez vö.: G. Müller-Kuales, Die Goten, in: Vorgeschichte der deutschen Stämme, III, kötet: Ostgermanen und Nordgermanen, Leipzig-Berlin 1940, p. 1149 al.; H. Zeiss, Die Grabfunde aus dem spanischen Westgotenreich, Berlin-Leiozig 1934; V. Bierbrauer, Die ostgotischen Grab- und Schatzfunde in Italien, Spoleto 1975; E. James, The Merovingian archaeology of south—west, Gaul, 1977 6. fejezet: Berbarin settlements in south—west Gaul.V. Bierbrauer, Zur chronologischen, soziologischen und regionalen Gliederung des ostgermanischen Fundstoffs des 5. Jahrhunderts in SUdosteuropa, in: Die Völker an der mittleren und unteren Donau im fUnften und sechsten Jahrhundert (Österreich. Akad. d. Wiss., Philos.- Hist. Kl., Denkschriften, Bd. 145), Wien 1980, p. 131-142. Az ostrogótok történelmének újabb feldolgozásaihoz vö.: Z. V. Udalcova, Itálija i Vizántyijá v VI véke, Moszkva 1959; V. Bierbrauer, Die ostgotischen Grab- und Schaftfunde...; H. Wolfram. Geschichte der Goten. Von den Anfängen bis zur Mitte des sechsten Jahrhunderts. Entwurf einer historischen Ethnographie, München 1979, V. rész; Th. S. Burns, The Ostrogoths. Kingship and society, Wiesbaden 1980; uo., A history of the Ostrogths, Bloomington (1984).