Századok – 1988
Folyóiratszemle - Wapinski Roman: A második lengyel köztársaság nemzedékei 740/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 741 „emancipáció utáni" vagy a „felkelés utáni" generáció elnevezés. Bohdan Cywinski történész viszont az 1880/90-es években vél felfedezni olyan új eszméket és tendenciákat, amelyek a lengyel gondolkodásban és ideológiában egészen a második világháborúig tovább hatottak. Keletkezésük és diadalra jutásuk a lengyel értelmiség egy új generációjának volt köszönhető', amelynek tagjai nagyjából az 1863/64-i .Januári felkelés" után születtek, a lengyel történelem igen súlyos évtizedeiben nőttek fel, majd tevékeny részt vállaltak a függetlenség visszanyerésében s az új állam felépítésében. A történetírás „szelídítetlenek"-nek nevezi őket, mert meglehetősen harcosan léptek fel az őket megelőző ún. „pozitivista nemzedék" tehetetlensége, ötlettelensége ellen. A cikk szerzője ezzel kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy a „pozitivisták" eszméi ugyanúgy hozzájárultak Lengyelország újjászületéséhez, mint utódaiké, legfeljebb ők nem érték meg azok megvalósulását. A két csoport ellentéte így inkább a nemzedékváltás problémáinak jó példája, ahol az új generáció mindig a különbségeket hangsúlyozza a hasonlóságok kárára. Az újonnan fellépő nemzedéket mozgató öntudat különösen apályakezdéskor erős. Az 1880-as években a varsói egyetemen a közös érdekeket felfedező értelmiségi csoportot főleg a cárizmus elleni harc szükségességének felismerése vezérelte. Indulásuk nem volt a legbiztatóbb, a meglévő értékrend elvetése elszigetelte őket, ideológiai programjuk gyakorlatilag csak az 1890-es évekre formálódott ki. Számos politikai csoportjuk még ekkor is megőrizte önállóságát. Manifesztumaikat a harckészség kötötte össze, a nemzeti liberalizálódás célkitűzése domborodott ki bennük, egyeseknél akár társadalmi forradalom árán is. A „szelídítetlenek" generációjának felnőttkori érettségét az ifjúkori lelkesedéstől az 1904-1980-i események határolták el. Az 1905-i forradalom felkeltette e nemzedék társadalmi érzékenységét. A Lengyelország jövőjéért érzett felelősség tudata mellé mind többeknél lépett a társadalmi forradalom célkitűzése. (Szokás e generáció tagjait hazafiak és internacionalisták szerint megkülönböztetni). Az eltéréseket csak fokozták az 1917-1918-i események: amikor a független Lengyelország mellett egy forradalmi Oroszország is alternatívát kínált. A generáció legnevezetesebb képviselői - Jozef Pilsudski, Roman Dmowski, Ignacy Daszynski, Wincenty Witos és mások - maguk is tudatában voltak különbözőségüknek, de a visszaállított Lengyelországért érzett aggodalmuk képes volt tompítani belső ellentmondásaikat. Meglehetősen óvatosak maradtak ez után is: nem a gyors sikerekre építettek, hanem a fokozatos részmegoldásokra, örömmel fogadták 1918 novemberében a függetlenséget, de nem eufóriában. A „szelídítetlenek" legendája szempontjából a legfontosabb tényező, hogy ez a nemzedék a történelemtől lehetőséget kapott ifjúkori eszményeinek megvalósítására. Főszerepet játszott a Lengyelország újjászületéséért folytatott harcban s jelentős szerepet az 1917-ben megindult társadalmipolitikai változásokban. Tagjai határozták meg a lengyel állam kül- és belpolitikájának fő irányvonalát a két világháború közti időszak nagy részében. Igaz, a hatalmat hamarosan meg kellett osztaniok egy még fiatalabb nemzedékkel, amelynek tagjai az ő első fellépésük idején születtek. A „szelídítetlenek" befolyása azonban nem tört meg, a politikai vezetők saját kortársaikat választották az új feladatokra is. A fiatalabbak különben is egy késznek tűnő politikai helyzetbe születtek bele: amikor 1904-1908 körül a politika színterére léptek, a nagy politikai és társadalmi programok már készen voltak, sőt a harc formáit is eltervezték. Hiába tűnnek ezúttal ők radikálisabbnak, türelmetlenebbnek, a győzelem dicsőségét az elődök aratják le. Társadalmi törekvéseiket (amire erősen hatott az 1905-i forradalom) a lengyel függetlenség elnyerése szerelte le. Hangjuk csak a nagy gazdasági válság nyomán, az 1930-as években erősödhetett fel, amikor az új Lengyelország gazdasági gyengesége nyilvánvalóvá vált. Ezáltal újra aktuálissá vált a társadalmi program kidolgozása, de egyúttal Lengyelország nemzetközi helyét is keresniök kellett: a védekezés módszerét a német revíziós törekvésekkel szemben. A második világháború előtti Lengyelország történetét voltaképpen a két fenti nemzedék határozta meg. A „szelídítetlenek" jelentőségét többnyire túlbecsülték, Pilsudskiékat, Dmowskiékat eszményítve szinte teljesen feledték a nyomukban haladó fiatalokat. A szerző célja, hogy az elméleti kérdéseket tisztázva a helyére tegye a kor nemzedéki ellentéteit. (Acta Poloniae Historica 53. kötet. 1986. 145-181.) B.J.
