Századok – 1988
Folyóiratszemle - Csermenszkij Je. E.: A második orosz forradalom kezdete 739/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 739 ellenállásba ütköztek. Indiai, mulatt, a gyarmati katonaságból leszerelt bennszülöttek erős, feudális jellegű államokat szerveztek, esetenként még a fehér telepeseket is megadóztatták, s megkeserítették a portugálok dolgát. Akik gazdasági potenciál híján gyakran adták külföldi társaságoknak (többnyire angoloknak) a területek gazdasági kiaknázását, így a tényleges befolyást is. Mozambik déli részén a zulukhoz tartozó vatuák (állattenyésztő törzs) szívósan ellenálltak a portugáloknak. Dél-Angolában a szintén nomád állattenyésztő ovambo, ill. a dembo törzs tanúsított szívós ellenállást. Utóbbiakat negyedszázados háborúskodás után, 1919-re sikerült pacifikálni. Belső-Angola fennsíkjain az elmaradott, széthúzó ovimbundu törzseket gyorsan meghódították, de lázadásaik szinte mindennaposakká váltak. A portugálok (és általában a fehér gyarmatosítók) haditechnikai fölényével szemben mozgékony gerilla harcmodort alkalmaztak. Sokszor okoztak meglepetést, érzékeny veszteségeket. A Belga Kongóval határos észak-angolai körzetekben vallási jellegű mozgalmak bontakoztak ki. A keresztény térítők hatására Jézus eljövetelében bízva szervezték meg az ellenállást. A századelőn egyre anakronisztikusabbá vált Portugália gyarmattartó státusa. Állandósultak a felkelések, a konfliktusok. A nagyhatalmak „konzultációját" a világháború kitörése akadályozta meg. 1916-ban Portugália hadiállapotba került Németországgal. Összeütközéseikre Afrika déli részén került sor, de 1918 után a portugálok nem bővíthették gyarmataik területét. összegzésként megállapítja Zotov, hogy az 1885 utáni periódusban a portugál gyarmati politikát az egyoldalú angol orientáció feladása, a lavírozás jellemezte. Gazdasági potenciál, politikai presztizs híján kíméletlen katonai eszközökkel igyekeztek terjeszkedni, ami permanens ellenállást váltott ki az afrikai törzsek részéről. Ezt az ellenállást azonban sem a paraszti osztályharc, sem a gyarmati felszabadító küzdelem megnyilvánulásaként nem tudja értékelni a szerző. Térben és időben szétszórt megmozdulásokról volt szó, amelyeket végül is sikerült elfojtani. (Voproszi isztorii, 1987. 2. szám 33-49. 1.) M. CSERMENSZKIJ, Je. D. A MÁSODIK OROSZ FORRADALOM KEZDETE Számtalan tanulmány, feldolgozás, memoár^ látott már napvilágot az 1917-es februári forradalomról, mégis számos vitatott kérdés maradt. így a tudatosság és az ösztönösség érvényesülése, kölcsönnatása. A forradalom társadalmi természete (osztályjellege), ill. össznépi jellege. A Duma, ill. a szovjetek, a liberális (kadet), ill. a forradalmi, szocialista politikai erők szerepe stb. Mindez összefüggésben az orosz fejlődés sajátosságaival (torlódott struktúra), valamint a szocialista mozgalomban kialakult forradalom koncepciókkal (szakaszosság, permanencia). A századelő Oroszországa történetének neves kutatója a vonatkozó irodalom és újabb források elemzése alapján kísérli meg az állásfoglalást. Cikke első részében az eseményeket regisztrálja. 1917. február 23 (márc. 8->tól egyre nagyobb tömegek sztrájkoltak és tüntettek Petrográdon. 23-án 130 ezer (köztük sok nő), a főváros munkásságának kb. egyharmada. 1917. február 24-én már 200 ezer (57%) és 25-én több mint 80 százalék (300 ezer). Ez a tömegmozgalom szétzilálta a rendőrséget, az tehetetlennek bizonyult, s mint a következő napok megmutatták: a cári hatóságok a fővárosi helyőrséget sem tudták bevetni a tüntető tömeggel szemben. Háború-és cárizmus-ellenes jelszavakkal vonultak a külvárosi tömegek, az üzemek munkásai a Nyevszkijre, ill. a Tauriai palotához, ahol a Duma ülésezett. A Nyevszkij, a Téli Palota a bolsevik befolyás alatt felvonulók „úticélja" voit. Tömegdemonstráció a gyűlölt cárizmus ellen. A többi politikai erő a Dumának akart nyomatékot adni, s a Tauriai palotához irányította a tüntetőket (a többséget). Ez a körülmény'is hozzájárult ahhoz, hogy a Duma (ill. végrehajtóbizottsága), majd az Ideiglenes Kormány kezdetben a tömegek rokonszenvére is számíthatott, a forradalom nevében deklarálhatta a hatalmat. Csermenszkij cáfolja azt a beállítást, hogy a forradalom oldalára átállt katonák kérték volna fel a Dumát a hatalom átvételére. Miljukov, majd Kerenszkij terjesztette el ezt a verziót, s a polgári
