Századok – 1988
Történeti irodalom - Good David F.: The Economic rise of the Habsburg Empire 1750–1914. (Ism.: Németh Györgyi) 716/IV
717 TÖRTÉNETI IRODALOM kezdett a régiók fejlődésbeli különbsége, amit az egy főre eső jövedelem helyi értékeinek a konvergenciája bizonyít. Kivételként említi Good Galícia-ukránlakta keleti részét és Bukovinát, melyeket még a magyarországi Erdélynél és Horvát-Szlavónországnál is elmaradottabbnak tart. A 19. század végének gazdasági viszonyait elemezve Good más véleményt fogalmaz meg, mint März és Matis, s megkérdőjelezi a Kondratyev-féle hosszú hullámok feltétlen érvényesülését a Monarchia gazdasági életében. Szerinte az 1896-1912 közötti időszak nem értelmezhető az újra meggyorsuló tőkés fejlődés egységes szakaszaként. 1896 nem a gazdasági fellendülés kezdete, csupán azt jelzi, hogy az 1870-es évek depressziójából kikerülő gazdaság lendületét vesztette a kirobbanó nemzetiségi ellentétek és a nemzetközi gazdasági bajok miatt. Am 1904-től valóban erőteljes gazdasági fellendülés figyelhető meg az I. világháború kitöréséig. Műve nyolcadik, záró fejezetében Good az összehasonlító gazdaságtörténet segítségével értékeli a Habsburg-birodalom gazdasági teljesítményét. A modern gazdasági fejlődés korábban felsorolt jeleinek ellenére úgy ítéli meg, hogy a birodalom fejlődött, de nem olyan gyorsan, mint nyugati kortársai, s 18. századi viszonylagos elmaradottsága a 19. század folyamán valószínűleg nőtt. Ennek okát azonban nem a Monarchia gazdaságának strukturális fogyatékosságaiban látja, hanem abban, hogy a Habsburg-birodalom bizonyos késéssel követte a nyugat-európai fejlődést. így hiába mutatott fel 1870 után kortársaiéhoz mérhető gazdasági eredményeket a keleti tartományokban is meginduló modern gazdasági fejlődés hatására, hátrányát az I. világháború miatt már nem tudta ledolgozni. Végeredményében Good a Monarchia gazdaságát fejlettnek tartja, amit az Egyesült Államok és a Habsburg-birodalom 19. századi tőkés gazdasági fejlődésének érdekes és merész összehasonlításával is alátámaszt. A Monarchia tehát nem gazdasági életképtelensége \ miatt bukott el. Sokkal inkább azt kellene megvizsgálni - veti fel a kérdést Good -, miért nem tudott politikai intézményrendszere a modern gazdasági fejlődés kihívásának megfelelni. A kötetben a Habsburg-birodalom egészében játszott szerepének megfelelő helyet kap Magyarország. Politikai történetének összefoglalását - akárcsak könyve más hasonló részeiben - C. A. Macartney és R. A. Kann munkái nyomán írta meg Good, gazdaságának elemzéséhez elsősorban Ránki György és Berend T. Iván valamint Katus László, Hanák Péter és John Komlos műveit használta föl. Különösen elgondolkodtató a kiegyezés gazdasági kihatásával kapcsolatos álláspontja. Véleménye szerint a kiegyezés által biztosított autonómia egyáltalán nem volt szükséges a modern gazdasági fejlődés megindulásához Magyarországon, a fejlődés mindenféleképpen továbbterjedt volna Ausztriából. Később azonban hozzáteszi, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája kétségtelenül felgyorsította a gazdasági fejlődést, nem is annyira közvetlen intézkedései révén, hanem a fejlődés számára kedvező körülmények (vasúthálózat kiépítése, tőke beáramoltatása) tudatos megteremtésével. David F. Good munkája tartalmában és felépítésében is kiemelkedő. Tárgyilagos és rendszerezett összefoglalását nyújtja a témáról szóló szakirodalomnak, mivel az a módszere, hogy először az egyes kérdésekről kifejtett különféle nézeteket ismerteti, majd állást foglal, s kifejti saját véleményét. A könyv szerkezete világos, a gondolatok kifejtése logikus, a rengeteg táblázat és grafikon nagy anyagismeretről, elmélyült és alapos kutatómunkáról tanúskodik. Good következtetései megalapozottak, ezért a kötet a Habsburg-birodalom gazdaságtörténetének feltárásához jelentős hozzájárulás, akár egyetértenek állításaival a gazdaságtörténészek, akár vitába szállnak vele. Számunkra azért is különösen örvendetes e mű megjelenése, mert Közép-Kelet-Európa történetének fontos szakaszát reálisan igyekszik bemutatni az angolul beszélő világ előtt. Németh Györgyi
