Századok – 1988

Történeti irodalom - Haubelt Josef: Ceské osvicenstvi (Ism.: Deák Eszter) 714/IV

715 TÖRTÉNETI IRODALOM természettudós és szabadkőműves Ignác Born tevékenységét. Born nemcsak mineralógiával, vulkanisztikával foglalkozott, de a Prágai Tudós Társaság egyik alapítója és a kor színvonalas tudományos lapjának, a „Prager Gelehrte Nachrichten" kiadója is. Haubelt szerint Born életműve befejezetlen maradt, mert tudományos munkássága európai hírűvé válásának a versenytárs németországi tudósok mindig gátat vetettek. Born tragédiájának tartja, hogy Közép-Európában próbált meg európai jelentőségű művet létrehozni. A Fehérhegy utáni korszak legnagyobb kultuszú szentje Nepomuki János volt, s a felvilágosult történetírás egyik kulcsfontosságú kérdése Nepomuki János legenda vagy valóság volta. Dobner kritikai munkásságával tette meg az első lépést a legenda szétoszlatására, de végső soron majd csak Dobrovsky teszi helyére a tényeket. Haubelt csak röviden érinti ebben a fejezetben azokat a magyar vonatkozásokat - nevezetesen Dobner, Pubicka és más cseh tudósok véleménycseréjét magyar (Pray György, Cornides Dániel, J. Ch. Engel, Katona István) és szlovák (J. Sklenár, J. Papánek) tudósokkal a Nepomuki János, illetve a Nagy Morva Birodalom kiterjedésére vonatkozó kérdésekről - melyet Josef Macűrek Cseh és magyar történetírás a cseh és magyar nemzeti újjászületés korában (Praha, 1953.) c. tanulmányában, ill. Richard Praiák Dobrovsky als Hungarist und Finno-Ugrist (Bmo, 1967) c. könyvében kellő részletességgel elemez. Az utolsó fejezet foglalkozik többek között Goethe és a cseh' természettudósok ;

kapcsolatával, a tudományos intézmények kialakulásával, a korabeli természettudományok eredményeivel és B. Bolzano, a kor kiemelkedő filozófusának és matematikusának munkásságával. Haubelt monográfiája elsősorban a természettudományok szempontjából mutatja be a cseh felvilágosodást, kissé eltúlozva annak a korban betöltött szerepét, míg a társadalmi, nemzeti, kultúrtörténeti szempont indokolatlanul kevesebb hangsúlyt kap. Az utószó szerint szándékos ez az egyoldalúság, hiszen a szerző szerint könyve a felvilágosodás azon aspektusaival kívánt foglalkozni, melyek régóta a tudósok érdeklődésének perifériáján álltak, tudatosan mellőzte a másokat foglalkoztató problémákat. A szerző a cseh felvilágosodás németországi orientációját hangsúlyozza, kevesebbet foglalkozik más szomszédokkal, akár az osztrák, akár a magyar felvilágosodással való összevetéssel. Haubelt felvilágosodás-képében néhol egyoldalúság mutatkozik, hisz nem lehet a felvilágosodást kizárólag az ész-kultusszal jellemezni, s valamiféle tudományos-materialista világkép meglétéről beszélni még elég korai ebben a században. A racionalizmus csak egy összetevője a bonyolult korszaknak, melyet a misztikára való hajlam, az okkultizmus - mint barokk örökség - még nagyban befolyásolt. Newton, Leibniz még ugyanúgy hittek ezekben, s a felvilágosodás természettudósainak szemlélete alapvetően nem távolodott még el a vallásos világképtől. Ez azonban nem zárja ki, hogy korszakalkotó lépéseket tettek a tudomány elméletében és gyakorlatában. Haubelt szükségszerű ellentétet lát felvilágosodás és vallás között, haladónak annyit tart az adott korból, amennyiben függetlenedni tudott a teológiától, a vallásos világképtől. Végezetül hiányolható Haubelt könyvéből, hogy nem emeli ki kellőképpen a cseh felvilágosodás nemzeti sajátosságait, nem határozza meg annak közép-európai helyét. így tisztázatlan marad az európai felvilágosodáshoz való viszonya, melyet általánosan a burzsoá forradalmi ideológia termékének tart, nem téve különbséget a felvilágosodás nyugati és keleti változata közt. Jóllehet Haubelt koncepciójával, illetve egyes nézeteivel lehet vitatkozni, mégis nagyszabású munkának tarthatjuk monográfiáját, sok új, tanulságos adalékkal egészíti ki a cseh felvilágosodásról alkotott képünket. Deák Eszter