Századok – 1988
Történeti irodalom - Die Donauschwaben. Deutsche Siedlung in Südosteurópa (Ism.: Bellér Béla) 706/IV
711 TÖRTÉNETI IRODALOM A visszavándorlás és az integráció című 10. és egyben utolsó fejezet a délkelet-európai németség viszontagságait és menekülését mutatja be. A kelet- és délkelet-európai németségnek a birodalomba való visszatelepítését 1939-1940-ben Hitler kezdeményezte és hajtotta végre a szovjet és más kormányokkal kötött egyezmény alapján. A Szovjetunióban visszamaradt németeket a német-szovjet háború kitörése után az ázsiai területekre telepítették át. Dobrudzsából ugyancsak elköltöztették a németeket. A kelet- és délkelet-európai németséget a háború vihara eró'sen megtépázta és szétszórta. A felnőtt német lakosság jelentős részét Magyarországból, Jugoszláviából, Romániából, de más keleti területekről is a Szovjetunióba vitték újjáépítő munkára. A maradék németség Jugoszláviában internáló táborba került. Ott sokan elpusztultak. A túlélőket később kivándorlásra kényszerítették. Magyarországon - írja a katalógus - széles körök ellenállása következtében nem került sor a német kisebbség kiűzésére. (255.) Ilyen széles körű ellenállás azonban - mint erre már rámutattunk — Magyarországon nem volt. A magyarországi németséggel szemben is a kollektív felelősségre vonás elve érvényesült. A kisajátítások ellenére a németség nagyobb része Magyarországon maradt. Romániából nem üldözték ki a németeket, de kisajátították őket. A katalógus részletesen foglalkozik a kiűzések, ill. a kitelepítések történetével. A kitelepítésekben döntő szerepet tulajdonít az 1945. július-augusztusi potsdami értekezletnek (263.). A fejezet a továbbiakban részletesen, megbízható statisztikai és egyéb anyag alapján tárgyalja a romániai, magyarországi, jugoszláviai németség helyzetét. A legtragikusabb sors a jugoszláviai németeknek jutott osztályrészül. A háború után közvetlenül a romániai, majd a magyarországi németség került kedvezőbb helyzetbe. Ök 1950-ben visszanyerték állampolgári jogaikat. Az 1950-es évek közepén megindult a német nyelvű általános iskolai, majd a gimnáziumi oktatás. A fejezet tud a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségéről, amelyet azonban kommunista veretű egységszervezetnek lát. Méltatja az iskolán kívüli kulturális, honismereti és néprajzi munkát, helyi német könyvtárak létesítését. Szól a Neue Zeitung c. hetilap és a Deutscher Kalender megjelenéséről. A magyarországi német nemzetiségpolitikát „viszonylag nagyvonalúnak" mondja, amit bizonyít a Magyarországról kivándorló németek csekély száma is. A katalógus igen érdekes része A 30 esztendős „teherkiegyenlítés" (Lastenausgleich) Baden-Württembergben с. alfejezet. Ez azt a nagy teljesítményt mutatja be, amelyet a két egyesített tartomány egyrészt a háború utáni újjáépítés, másrészt a kitelepítettek társadalmi integrációja terén elért. Hogy ez utóbbi is milyen nagy feladat volt, mutatja, hogy 1964-ig a Délkelet-Európából jötteknek majdnem fele Baden-Württembergben találta meg új hazáját. A tartomány szinte minden negyedik lakosa telepített vagy menekült. A katalógust két nagyon hasznos függelék zárja le. Az egyik egy táblázat Délkelet- és Kelet-Európa többnyelvű helyneveiről, Konrad G. Gündisch precíz munkája; a másik a bibliográfia, vagyis válogatott irodalom a délkelet-európai német telepítés történetéhez, Ute Richter kitűnő összeállítása. Ebben magyar szerzők is szerepelnek. A legnagyobb pontossággal feltüntetett irodalom található azonban minden fejezet, alfejezet, sőt szócikk végén is. A Die Donauschwaben с. katalógusról összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy óriási és sokrétű anyagot dolgoz fel a legváltozatosabb megvilágításban, mintaszerű tudományos apparátussal. Szemlélete korszerű művelődéstörténeti szemlélet, amely a legváltozatosabb szövegszerű és képi ábrázolásokban, sajtóhibáktól mentes nyomdatechnikában realizálódik. Tárgyilagosságra való törekvése vitán felül áll. A problematikus kérdések tárgyalásában sem valamiféle nemzeti elfogultság vezérli, hanem az elfogulatlan igazságkeresés. A könyv jóval többet ad, mint a szokványos katalógusok. A Die Donauschwabent nyugodtan nevezhetjük a dunai svábok monográfiájának, Ul. — külső formájára való tekintettel enciklopédiájának, amely átfogó képet nyújt a dunai sváb történetkutatás mai helyzetéről. A katalógus első képe a Kirchheim/Teck-i Pannónia-kutat, Friedrich A. Müller müncheni szobrász bronz szobrát ábrázolja. A Pannónia elnevezés a Keleti Alpok, a Duna és a Száva közti római provincia nevét idézi, amely később a dunai svábok települési területe is lett. A kút nőalakja a dunai sváb vidék szépségét és gazdagságát szimbolizálja. Ajándékosztó mozdulattal felemelt karjain víz csordogál, amely a terület két fő folyóját, a Dunát és a Tiszát jelképezi. A terület népeinek ábrázolását úgy oldotta meg a művész, hogy az alapzaton körben elhelyezett maszkok formájában ábrázolja őket: az ázsiai arcvonású magyar nőt, az idősebb román asszonyt, a bajuszos jugoszláv férfit és végül a dunai
