Századok – 1988
Történeti irodalom - Die Donauschwaben. Deutsche Siedlung in Südosteurópa (Ism.: Bellér Béla) 706/IV
709 TÖRTÉNETI IRODALOM megnehezítette, Bleyer Jakab pedig mint „második" (valójában negyedik) nemzetiségi miniszter fcflytatta volna ennek kiépítését. (179.) A katalógus a továbbiakban nyomon követi azt a tragikus fejló'dést, amely a csak kulturális jogokat követő' Bleyer-féle Ungarländischer Deutscher Volksbildungsverein (UDV) kudarcán keresztül a hazai németség felett politikai egyeduralmat követelő Bäsch Ferenc-féle Volksbund der Deutschen in Ungarn-hoz (VDU), és ezen tűi egyfelől az SS-toborzáshoz, másfelől az ezzel szembeszegülő Hűséggel a Hazához-mozgalomhoz vezetett. Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a mindkét részről még ma is vihart kavaró kérdést a katalógus rendkívüli mértéktartással és tárgyilagossággal tárgyalja, csupán kisebb hibákat követve el. (Pl. az UDV legmagasabb taglétszáma nem 15 000 fő volt (173.), hanem 27 517; Mindszenty nem játszott „vezető szerepet" a Hűségmozgalomban. (174) Az SS-be verbuvált 120 000 katonáról (174.) meg kellett volna jegyezni, hogy csak egy kisebb része volt anyaországbeli német; a nagy többség a visszacsatolt területekről került ki. Egy bizonyos: szigorúbb és igazságosabb ítéletet egy magyar történész sem mondhat a Volksbundról. A fejezet természetesen nem csupán a magyarországi, hanem a romániai és a jugoszláviai német nemzetiség helyzetével is foglalkozik. Feltűnő, hogy a csehszlovákiai németség sorsát mindvégig mellőzi, holott e témánál egy kitűnő feldolgozásra támaszkodhatott volna.3 Egyébként a romániai és a jugoszláviai németség egyaránt arra törekedett, hogy megteremtse a maga egységét, hogy gazdasági, kulturális szervezetből politikai szervezetté, igazi nemzetiséggé váljék. Politikai pártjaik általában a kormánypártokkal működtek együtt, amelyek a magyar revíziós politika ellensúlyaként támogatták népközösségi fejlődésüket. Az 1930-as években azonban belső válság osztotta meg mindkét ország németségét. A válság generációs és ideológiai jellegű volt. A régi konzervatív, liberális nemzedék kezéből a nemzetiszocialista „megújulási" mozgalom vette át a vezetést. A romániai és a jugoszláviai német népcsoportok 1940-től fokozatosan különleges közjogi státust kaptak, amit a magyarországi németségnek sohasem sikerült elérni. Romániában a német hadseregben 45 000, az SS-ben mintegy 60 000, a Bánátban és Szerbiában a hadseregben 600, az SS-ben 21 400, Horvátországban a hadseregben 1386, az SS-ben pedig 17 538 népinémet katona harcolt. A délkelet-európai németek kulturális és gazdasági helyzetét tárgyaló 8. fejezet elsőnek a lakosság szociális rétegeződését vizsgálja. A német népesség szociális helyzetét egészen 1945-ig túlnyomóan a mezőgazdasági tevékenység jellemezte. Habár egyes területeken, így pl. a Bácskában, Bánátban, Erdélyben erősen differenciálódott a társadalom, a legerősebb társadalmi csoportot itt is a parasztság alkotta. Csupán Erdélyben mutatkozott meg pregnánsan, évszázados tradíciók alapján a polgári-városi elem. A Bácska és a Bánát városaiban - mindenekelőtt Temesvárott - ugyanebben az irányban haladt volna a fejlődés, ha mesterségesen meg nem akadályozzák. A német sajtó keletkezését, virágzását és hanyatlását a bánáti és a bácskai lapok példáján mutatja be a katalógus. A német újságok a legrégibbek és a legjelentősebbek voltak Magyarországon. Hanyatlásuk a századfordulón kezdődött, a magyarosítási politika következtében. A legtöbb bánáti és bácskai lapnak nem volt saját szűk körén túlmutató jelentősége. Országos jelentőségre a 19. század második felében csupán a Pester Lloyd emelkedett. A német lapok igyekeztek gátat vetni a magyarosításnak, de nem nagy eredménnyel. Az első világháború előtti Magyarországon mindössze nyolc olyan újság volt, amely a német nemzetiség ügyét képviselte. A német sajtó eredeti gazdagságáról fogalmat adnak a német lapok reprodukált fejlécei, címlapjai. A német kézművesség, ipar, mezőgazdaság rendkívüli teljesítményét a Bánát telepítés-korabeli és a Szerémség, valamint Szlavónia 19. századbeli fejlődésén keresztül mutatja be a katalógus. A Bánát gazdasági újjáépítése megkívánta mind a három termelő ágazat fellendítését. Mercy kormányzása alatt különösen nagy gondot fordított az iparra, mind a kézműiparra, mind a manufaktúrákra. Mária Terézia uralkodása alatt a mezőgazdaság került előtérbe. így lett a Bánát Magyarország gabonatára. A Szerémségbe és Szlavóniába a 19. században eleinte csak kézművesek telepedtek le. Egy századnak kellett eltelnie, míg a paraszti népesség itt is kialakult. A német parasztok a magukkal hozott fejlett mezőgazdasági technikát alkalmazták a helyi viszonyokra. A horvátokkal karöltve gazdasági egyesületeket alapítottak, és nagy gondot fordítottak a mezőgazdasági kultúra fejlesztésére. A magyarázatot követő képek egy bácsalmási „szállást" (tanyát), az apatini manufaktúra tervrajzát és 1 Rudolf Jaworski: Vorposten oder Minderheit? Stuttgart, 1977.
