Századok – 1988
Történeti irodalom - Dessert Daniel: Fouquet (Ism.: Tóth István György) 704/IV
704 TÖRTÉNETI IRODALOM forrásismeret jól párosul a történeti-földrajzi ismeretekkel. Különösen a nagyharsányi csatára vonatkozóan ad olyan, igen szakszerű leírást, amelyet még egyetlen hadtörténeti munkában sem olvashattunk. Szita László a belgrádi győzelemhez vezető utat tekintette át a nagyharsányi csatától kezdődően. A keresztény sereg nagy része a Dunától Erdélybe vonult. A nagyharsányi győzelmet és az ezt követő törökországi zűrzavart jól használta ki Lotharingiai Károly, s gyors fellépésével kész helyzet elé állította Apafi Mihályt, akinek nem volt más választása, mint hogy látva a Habsburg katonai fölényt, behódoljon Lipótnak. Ezzel Várad és Temesvár védhetősége is kérdésessé vált. Szita László körültekintően elemzi a „nagy menetelés" s az erdélyi „beszállásolás" körülményeit, főként a kötet új forrásai alapján. Nagyon helyesen látja, hogy mindez csak egy állomás a további háborúban. Az 1687. esztendő révén nyílt lehetőség a dunai török uralom összeroppantására, Belgrád bevételére, amely az 1688. év nagy sikere volt. Ez a győzelem Miksa Emánuel nevéhez fűződik. Lotharingiai Károly megbetegedése miatt őrá bízták a hadjárat vezetését, amelyek során tanújelét adhatta bátorságának és jó hadvezéri képességeinek. Szita László dolgozata arra is ráirányítja a figyelmet, hogy adósak vagyunk még a háború több kiváló hadvezére emlékének méltó magyar megörökítésével. Különösen Miksa Emánuel érdemelne több figyelmet a magyar köztudatban, akinek nemcsak élete „hőskora" fűződik Magyarországhoz, hanem ő volt az, aki a legtöbb megértéssel fordult elárvult országunk és népünk felé. A „Budától Belgrádig" kötet igen fontos kiadványa az elmúlt évtized magyar történetírásának. Ha sikerül ezt folytatni az elkövetkező években, igen fontos nemzeti forráskiadvány gazdája lesz a Baranya Megyei Levéltár. H óvári János DANIEL DESSERT FOUQUET Fayard, Paris 1987. 404 1. A Fayard-kiadó életrajzsorozata a francia történeti könyvkiadás üzleti szempontból egyik legsikeresebb vállalkozása, amelynek azonban tudományos hozadéka is jelentős: néhány, inkább regényes életrajz mellett olyan munkák is megjelentek itt, mint Jean Jacquart I. Ferenc-, François Bluche XIV. Lajos-, André Corvisier Louvois-, Inès Murát Colbert-életrajzai. A sorozat darabjai viszonylag magas áruk ellenére nagy példányszámban fogynak el, és nem egy közülük olcsóbb zsebkönyv-formátumban is napvilágot látott. Daniel Dessert az École Navale, a Tengerészeti Akadémia történelemprofesszora, aki XIV. Lajos flottájával és hadihajóépítésével foglalkozva, kénytelen volt szembenézni az állami pénzügyek hálátlan és ezért kevéssé kutatott témájával. A kutatásból vaskos, több mint nyolcszáz oldalas monográfia született: Argent, pouvoir et société au Grand Siècle. (Pénz, hatalom és társadalom a Nagy Században) Fayard, 1984. Az adóbérlőkről, a hadiadókról, a Napkirály államának pénzügyi rendszeréről írva, Dessert természetesen eljutott a két pénzügyminiszter, Fouquet és Colbert személyéig és politikájáig is, és e kutatásból nőtt ki - az említett monográfiából néha egész fejezeteket átvéve - Fouquet életrajza. Az első rész a Fouquet-klán története. Ebben a korban a nagyhatalmú miniszterek egész rokonsága beleépült az államapparátusba, az életrajznak így családtörténetet is kell adnia. A miniszter karrierje nem a semmiből indult, már apja, François Fouquet is fontos pénzügyi tisztségeket töltött be, akit ezekhez a még korábban élt Fouquet-rokonok segítettek. Dessert részletesen bemutatja Fouquet apjának életpályáját is: Richelieu környezetének egyik legbefolyásosabb tagja volt, aki saját és rokonainak házasságaival erősítette meg pozícióját és vagyonát. A későbbi miniszter, a fiatal Nicolas Fouquet így kisgyerekkorától az állami pénzügyek világában élt, elleshette ennek titkait. Nemcsak gazdag könyvtárat örökölt apjától, de tekintélyes vagyont is: Dessert gondosan elemzi François Fouquet mintegy nyolcszázezer fontnyi értékű hagyatéki leltárát. Nem sokkal apja, majd nagyapja halála után a a fiatal Nicolast újabb csapás éri: 1642 végén meghal a klán patrónusa, a mindenható főminiszter, Richelieu bíboros, és alig pár hónap múlva követi őt a sírba XIII. Lajos király is. A zűrzavaros helyzetben Fouquet megmarad a központi hatalom
