Századok – 1988

Történeti irodalom - Turnau Irena: Historia europejskiego Wlókiennictwa od XIII do XVIII. w. (Ism.: Tagányi Zoltán) 699/IV

700 TÖRTÉNETI IRODALOM kétségbe vonható. A német gazdaságtörténet eredményei - elsősorban Wilhelm Abel munkái - alapján közismert, hogy a német területeken volt általános a kihelyezéses paraszti háziipari termelés. Azonban Irena Turnau munkássága alapján látható, hogy a posztógyártás és vászonszövés esetében Angliában is volt kihelyezéses céhes szervezetű rendszer, és ugyanakkor hegemón helyzete nem volt egyértelmű még a manufakturális termelés tekintetében sem. Ugyanis az európai feudalizmus fejlődése kezdeti korszakában, a 12-13. században jelentős volt az olasz városállamokban a kézműves és háziipari posztógyártás és ezzel együtt a vászonszövés, sőt mi több Olaszország után a 14. századig a spanyol Mesta tevékenysége következtében a mediterráneum vidéke még ekkor is megelőzte Angliát a textilipari termelésben." Anglia hegemón helyzete ezen a területen később elsősorban gyengébb minőségű gyapjú posztója következtében tört meg. A szerző hírt ad arról, hogy ez elsősorban a 16. században következett be, mikor is a posztókereskedelemben elsősorban a németalföldi, flandriai és brabanti, valamint az észak-franciaországi központok posztója vette át Anglia korábbi hegemón helyzetét. Ugyanakkor azt is jelzi,. hogy Hollandiában, Németalföldön, valamint az észak-francia központok esetében is a kezdeti fázisban a paraszti háziipari és rokkás technológián alapult a szövés és fonás mestersége. Analízisét úgy végzi, hogy a nyugat-európai központok figyelemmel követésével egyidőben a közép-európai központokat sem téveszti szem elől, és különösen pl. a német területekkel kapcsolatban munkáiban több helyütt említést tesz Szászország paraszti, háziipari, majd pedig manufakturális textilipari termeléséről. Más fehér foltokat is eltüntet az európai textilipar története képéről. Nyomatékkal felhívja a figyelmet arra, hogy a 17. és 18. sz.-ban Franciaország esetében is megfigyelhető volt a manufakturális termelési szervezet kialakulása előtt a paraszti, háziipari technológián és a paraszti rokkás szövés és fonás eljárásán alapult kihelyezéses paraszti kézműipari textiltermelés. Lényegében ezek e két munka főbb tanulságai. Irena Turnau kutatásainak eredményei összhangban vannak a korábbi Malowist-féle iskola eredményeivel. Ugyanakkor fényt vet a 17. és 18. sz.-i közép-európai textilipari központokra és még részletesen elemzi pl. a késői francia fejleményeket is ezen iparág történetében. Az első tanulmánykötetben a felhasznált textilipari nyersanyagok figyelembevételével elsősorban a vászontermelést és annak munkaszervezeti formáit mutatja be. Az európai vászontermelés esetében a 13. sz.-tól kezdődően elsősorban a kihelyezéses falusias, háziipari termelés formája volt megfigyelhető a céhes jellegű termelési szervezeten túl. Egészen a 17. századig létezett ez a paraszti technológiára alapozott kihelyezéses rendszer, amikor is a 17. és különösen a 18. század folyamán a manufakturális ipari szervezeti formák is megjelentek. A posztótakácsság és posztótermelés történetét is külön elemzi, a régi és az új posztótakácsság jelenségét bemutatva. A korai központok elemzése során felhívja a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen a posztótermelés tekintetében az olasz városállamok és meg a 14. századig is, a spanyol Mesta virágzásának korszakáig, elsősorban Olaszország és Spanyolország, vagyis a mediterráneum vidéke játszott vezető szerepet. A mediterrán központok aláhanyatlása után elsősorban az észak-francia és németalföldi kihelyezéses posztóipari központok kivirágzása következett be, és ugyanakkor még a 16. században is Angliában a posztótermelés ugyancsak céhes keretek között folyt. Ezen iparág történetében a 16. század a fordulópont, ugyanis ebben a korszakban dőlt el végérvényesen a konkurenciaharc a németalföldi, valamint az angliai posztótermelés között. A németalföldi posztó jobb minősége következtében ez az angolt kiszorította az európai és pl. a baltikumi piacról. Ezen a helyen a szerző különösen a leideni és Leiden környéki posztóipari központ szerepét hangsúlyozza. A közép-európai központok figyelemmel kísérése során elsősorban a céhes ipari szervezet bázisából kisarjadó szász posztóipari termelést mutatja be, melynek teljes kibontakozása a 17. századra tehető. Ennek oka elsősorban Szászországban az ekkor itt virágzó juhászat, valamint a francia hugenották Közép-Európa területén való letelepülése. Adatokat vonultat fel arra vonatkozóan, hogy a textiliparnak még voltak más ágazatai a mediterráneum vidékein, melyek szintén jelentősek voltak. így a selyemhernyó tenyésztésében és a selyemtermelésben a 12. és 13. században az olasz városállamok játszottak vezető szerepet. Mint jeleztük, a posztóipari konkurenciaharcból Angliával szemben elsősorban a flandriai, brabanti és a németalföldi központok kerültek ki győztesen, azonban az egyetlen terület, ahol az angolok hegemóniája fennmaradt a 16. és 17. századtól kezdve Franciaországgal és Németalfölddel konkurálva, ez egyedül csak a manufakturális szervezetű gyapotfeldolgozás és pamuttermelés. Az angol manufakturális pamuttermelés piacaként kezdettől fogva az angol gyarmatok szolgáltak. Noha e konkurenciaharcból Anglia került ki győztesen a manufakturális iparszervezet következtében, az azt