Századok – 1988
Történeti irodalom - Soproni Sándor: Die letzten Jahrzehnte des pannonischen Limes (Ism.: Visy Zsolt) 697/IV
TÖRTÉNETI IRODALOM SÁNDOR, SOPRONI DIE LETZTEN JAHRZEHNTE DES PANNONISCHEN LIMES Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte. Hrsg. von Joachim Werner, Band 38. C. H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung München, 1985,128 p. 52 ábra, 21 tábla, 2 melléklet A PANNÓNIAI LIMES UTOLSÓ ÉVTIZEDEI Pannónia késó'római limesének legjobb ismerője újabb könyvében a tartomány történetének talán legtöbbet vitatott korszakával foglalkozik, azt vizsgálva, hogy milyen bizonyítékokat lehet fölhozni Pannónia, és azon belül elsősorban Valeria limesé nek, tágabb értelemben véve határvédelmének a fennállására az I. Valentinianus halálát követő 50 esztendőben. A kérdéskör számos homályos pontjának a tisztázására sajnos alig néhány írott forrás áll rendelkezésre, valamint az egyre gyarapodó régészeti emlékanyag, amely azonban a kronológiai, etnikai és egyéb problémák megoldására nem mindig tud biztos fogódzóval szolgálni. A könyv három részre tagolódik. Az első rész azokkal a vitás kérdésekkel foglalkozik, amelyek korábbi könyve és tanulmányai kapcsán merültek föl a kutatásban. Részletesen reflektál az alföldi sáncok datálásával kapcsolatban fölmerült kérdésekre, foglalkozik a belső-pannoniai erődök katonai jelentőségével, valamint a Notitia Dignitatum egyes helyeivel, azok földrajzi azonosításával. Igaz ugyan, hogy ezek nem tartoznak szorosan témájához, az egész problémakör szempontjából azonban igen fontosak, elkerülhetetlen az ezekben a kérdésekben való világos állásfoglalás. Számos elképzelés született már az Aquincummal szemközti erődítményekről. A 16. oldalon a szerző azt írja, hogy a későrómai erőd a Március 15. téren csak Constantinus idején épült, magam részéről továbbra is valószínűbbnek tartom az erőd Diocletianus korára való keltezését, még abban az esetben is, ha ennek az erődnek az építése semmilyen összefüggésben sem állna Hidatius ismert adatával. Más kérdés, hogy a közelben talált /rypocausfum-maradványok és más jelek alapján jogosan föltételezett 2-3. századi katonai létesítmény - éppen a hypocaustum-lelet folytán, ami egyértelműen fürdőre, ez pedig castellum-ia utal - itt feltételezhető Aquincum Celamantiának megfelelő középsőcsászárkori ellenerődje. Nem világos egészen számomra az az okfejtés, amelyben a belső-pannoniai erődök helyőrségével foglalkozik. Először ugyanis leszögezi, hogy ezekben „Einheiten der riparienses - und nicht der comitatenses! - lagen", majd utóbb - hozzám hasonlóan — azt, hogy г riparienses egységei mellett itt állomásoztak a comitatenses is (19. 1.). Nézetcin szerint ,,a belső-pannoniai erődöket a comitatenses várható fölvonulási útvonalai mentén az ő számukra építették, állandó helyőrségét viszont a tartományi hadsereg alkotta" (Antik Tanulmányok 1978. 251. 1.) Tokod késó'római, valószínűleg azt követő korszakára nézve is fontos újabb adatot szolgáltat egy légifölvétel, amelyet másutt ismertetek. E felvételen egy olyan fal/árok gyanítható az erőd körül, amely azt szabálytalan ovális formában városfal módjára övezi. Ez az adat igen érdekes kiegészítés a szerző fejtegetéseihez (24-25., 58-60. 1.). További adalék az erőd építéstörténetéhez, hogy a minden egyes toronynál megtört fal-irány nyilvánvaló módon mutatja: előbb a tornyokat építették meg, és csak utána a köztük lévő falszakaszokat. A második nagyobb rész a régészeti anyaggal foglalkozik, míg a harmadik rész a történeti következtetéseket taglalja. Előbb azt elemzi a szerző, hogy hol és mikor tűnik föl a besimított kerámia a limes-menti erődökben, illetve hogy milyen néphez, csoporthoz köthető, majd pedig a Valeria és Pannónia prima határmenti erődítményeinek régészeti anyagát elemzi abból a szempontból, hogy e
